Olyan boldog vagyok néha
máskor meg szomorú
olyan boldog vagyok veled
akkor is ha most csak szenvedek
akkor is ha főleg szenvedek
csak ringatna még
az a kék szemed
te vagy nekem a távoli
havas hegytető
te vagy nekem minden
ami kihullott a kezemből
ami kihullott a kezemből
csak ringatna még
az a kék szemed
ha minden úgy lenne ahogy képzelem
furcsa és egyszerű
mindig te lennél a tükörben
ketten lennénk ott egyedül
ketten lennénk mindig egyedül
csak ringatna még
az a kék szemed
marad még egy életünk
vagy egy üveg mélyén eltűnünk
mindent csak kölcsön kapunk
és sosem adjuk vissza senkinek
de minden másképpen volt veled
csak ringatna még
az a kék szemed
Amit a múltkor csináltunk
még egyszer akarom
hogy mit szól majd a családunk
nem számít mert te vagy a barátom
te vagy a legjobb barátom
csak ringatna még
az a kék szemed
Úgy kéne néha egy jó széles váll
Hát ha kell, itt az enyém, borulj csak rá
Úgy kéne néha egy jó széles váll
Hát gyere, itt az enyém, borulj csak rá
Mindig nyitva áll az ajtóm előtted, mondtad
és fáradt fejem kebledre hajthatom.
Mindig lesz egy szabad hely a parkolódban
ahol a vigasztaló mámort megkapom
Úgy kéne néha egy édes álom
Hát ha akarsz, álmodj rólam édesem
Jó volna, néha, elélvezni
hát gyere, itt vagyok, élvezz el velem
Csak egy eljegyzést akartam, countryzenével
ahol kristálypohárból kortyolunk jázmin teát
és most hátba szúrsz, egy éjszakás nővérrel
egy dohos pincében, ó micsoda társaság!
Jó volna néha valakit széttépni
hát tessék, itt vagyok, engem tépj szét!
a kezem a lábam, a szívem, a májam
ó mondd, mi kéne még?
Jó volna, néha friss vért szívni
Hát tessék, itt az enyém, szívd ki babám!
Jó volna, néha egy kis vért szívni
Hát itt az én vérem, szívd ki mind, babám!
Gyerünk, rajta, gyerünk,rajta
hát
gyerünk rajta, folyjon az a vér
A nevem egy mágnescsík egy műanyag kártyán
és az erkélyemen nyílik néhány furcsa virág
Ez én voltam 2000-ben,
a kisfiam nem értett engem egyáltalán
a feleségem kihasználom
pedig ő vakon bízik bennem
de én megcsalom mindennap,
egy okos gép a szerelmem
ez én vagyok 2000-ben
a kisfiam nem ért engem már egyáltalán..
Ó, apa, neked forog a bolygó
Ó, anya, neked ragyog a nap
Ó, apa, még forog a bolygó
Ó, anya, még ragyog a nap!
Ó, apa, te olyan okos vagy,
élvezd az életet!
Vagy valamit elrontottál?
Mondd, mi a baj veled?
Én már nem értelek!
Ó, apa, neked forog a bolygó
Ó, anya, neked ragyog a nap
Ó, apa, még forog a bolygó
Ó, anya, még ragyog a nap
Hát így volt 2000-ben.
Senki sem ért engem már egyáltalán.
Így volt 2000 ben
Így van 2000 ben
Így lesz 2000 ben
Értitek már?
Egy lakóparkban élek a tömbünk
hatvanhatodik emeletén
Csak üldögélek otthon, tűnődöm, és
punyadok a világvégén
Aztán csöngetnek és padlizsánszín
öltönyében elém áll egy srác
És azt mondja, hogy nyerhetek egy autót,
ha megveszem a mosóporát!
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Ezen a felhőn kettőnknek nincs elég hely, haver.
A telefonom megcsörren „Halló, mondjad
gyorsan, ki vagy és mit akarsz?”
Ismerős hang a vonalban,
veszekszik a szomszéd a zene miatt
„Csak mert hajnali három van és akkora
a zaj, hogy a plafon remeg!
Miért kell neked minden éjjel
kikésziteni az idegeimet?”
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Ezen a felhőn kettőnknek nincs elég hely, haver .
Kitaláltam, hogy elhúzok
a városból, mert elegem volt már
Minden olyan békés volt, sehol egy lélek,
csak a kék ég és a zöld határ
Elnyúltam a hátsó ülésen,
és azonnal elnyomott az álom
Reggel látom, egy mikuláscsomag
lobog az ablaktörlő lapáton.
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Ezen a felhőn kettőnknek nincs elég hely, haver.
Aranyparti bárka a nagy vízen kint
A rabszolgákat várja már New Orleans
Egy rossz arcú matróz a helyzet ura
Az asszonyok testén a korbács nyoma
éget...
Ó, barna cukor, ízed olyan édes,
ó, barna cukor, mint egy kis tizenhat éves
Dob döng forr a brit hidegvér
A háziasszony sikít: ebből elég!
Izgatott az úrfi nem találja helyét
Majd meghalljátok lányok, ha ő is színre lép
éjjel...
Ó, barna cukor, ízed olyan édes,
ó, barna cukor,mint egy kis tizenhat éves
Fogadok az anyád még mindig édes
Az összes fiúja tizenhat éves
Tudja ő már régen, hogy mi kell nekem
Majd megtudod egyszer, hogy mit tett velem
éjjel...
Ó, barna cukor, ízed olyan édes,
ó, barna cukor,mint egy kis tizenhat éves
Amint a smasszer
végigvezette
a vesztőhely felé
én is felálltam
lehajtott fejjel, akár
a többiek
Cellámhoz érve
lassabban lépett,
így szólt az elítélt
Egy dalt játssz még
el, gitáros fiú!
R
Hadd, halljam újra
az anyám énekét
hadd, szóljon arról
ami szép
forgassa vissza
az idő kerekét
ringasson el,
mielőtt meghalok
Vasárnap reggel
hallottam szólni,
a templom kórusát
a hangjuk zengett,
ahogy dicsérték az Urat
Ugye testvérek,
kérdezte tőlük,
azt a dalt, ismeritek
Hadd halljam megint
az anyám dalát
R
Hadd, halljam újra
az anyám énekét
hadd, szóljon arról
ami szép
forgassa vissza
az idő kerekét
ringasson el,
mielőtt meghalok
Otthonunk egy karaván, kényelmes tiszta, új
megérkeztünk Annaheimbe, többre nem is vágyhatunk
Hosszú út áll mögöttünk, el nem cserélnénk senkivel
de már nem olyan mint rég, kint minden idegen
Füstös, szobákban gyűrött újságok negyven éven át
Spokanetól egészen Bakersfieldig
Minden autópályán és mellékúton megfordultunk talán
De a törpe elfáradt, és az óriás is nehezen mozdul már
Sovány parasztok vártak ránk, hogy mulasson a család
Pár ócska centért a szinpadon meghaltunk
Hotdog-evő versenyben bárkit elversz talán
De bunyóban nem győzhetsz
ez a törpekenguru ma gyorsabb volt nálad fiú
Azért jöttünk, hogy eltemessünk, egy régi cimborát
munka közben esett össze a bevásárlóutcán
júliusban túlórázott egy forró vasárnap délután
mert az emberek Annaheimben szeretik Donald kacsát
a Törpék és óriások minden trükköt ismernek
de Disneylandnél nem lehetnek már érdekesebbek
vártak ránk régen, vadnyugati éjszakák
de már nem olyan, mint régen semmi sem igazán
Mert a törpe elfáradt, és az óriás is nehezen mozdul már
Ezért nem láttok minket Bakersfieldtől Spokaneig, többé már
Ének: FB, FA Gitár: FA, KG Bassz: FB dobok: Stremnitzer Zoli m.v.
vendég: Zapruder Light
Valamint: Szandra, Takács Peti és b neje, Simon Feri H.S.C., Benkő Balázs házigizda, Edina + barátnője, Szandra, Zapruder trio: Rob, Attila és Pipi, Fábián Apuka
A Védett Férfiak a széles rajongói rétegek megszólításának érdekében deklaráltan távol tartják magukat a politikától. Ennek következtében egy újabb csírájában is kiadatlan dal szövege következik.
A parlementi vitában felszólalt az Orbán a jövőnkről döntött mosollyal az arcán a vatikáni tévében is közvetítették mert Orbán Viktor szája olyan - mint Jézusé!
A tévéhiradóban is nyilatkozott Orbán A mikrofonállvány is csüngött az ajkán A kádéempés bácsik szeme könnybe lábadt mert úgy néz ki hátulról mint Benedek pápa
Az elsőszámú polgár igazi sportember futballozik nappal, és kolbászt tölt éjjel Művészek és professzorok állnak mögé mert Orbán Viktor szája olyan, mint Jézusé!
Mikor kisfiú volt, még sok mindent nem tudott farmerdzsekit hordott és Narancsot olvasott De Viktor ma már felnőtt, büszke édesapa gyermekeit konzervatív eszmékre tanítja
Más csak hazudozott és tönkretett mindent De ő alkotmányt írt, és új rendet teremtett Az ejropúnió is jobb, ha megjegyzi a nevét! mert Orbán Viktor szája, olyan,mint Jézusé!
Géza megkért, hogy írjak néhány sort a dalokról, amelyre a marketingkampányát építheti. A myspaces playlist hallgatottságát tekintve ez nem lesz könnyű - többszáz virtuális ismerősöm töredékrésze szánta rá az idejét, hogy egy farmville és napi idézet között, meghallgassa szerény mondandómat, ennél többet pedig úgy érzem, idegenektől sem várhatok el. Ilyen körülmények között marketingre nem áldoznék sokat, úgyhogy kizárólag Gézának, az olvasóknak és az utókornak, megpróbálom itt kiegészíteni a weblapunkon található szegényes introdukciókat.
Ez az egyik legrégebbi dalom, a szövegét a refréntől eltekintve első szerzőtársam, Molnár Attila írta. Érdekes, hogy gimnázium és egyetem között lebegve konkrét jövőkép híján persze lövésünk nem volt arról, hogy húsz év elhúz a fejünk felett, és tényleg egy irodában töltjük el az életünket, hétvégére azon kapva magunkat, hogy mire minden taskot kipipáltunk, magunk is lekerülünk a napirendről. Asszem Viktortól kaptam először régi Bob Marley kazettákat, akkor írtam ebben a stílusban néhány dalt. Ezzel több zenekarnál is bepróbálkoztam, de kevés sikerrel, végül Géza látott benne fantáziát - így került születése után sok évvel a Védett Férfiak repertoárjába is kislemezére.
Megkockáztatom, hogy a friss felvételen ebben a dalban énekelek a legjobban, és Balázsnak hála pont eleget, nagyon elkaptuk a rastafárit, bár a coda próbán mintha felszabadultabb lett volna. Amikor Zoli elfelejtett belépni, és üvöltöttünk rá, hogy "üsseed geciii", na ezt nehéz stúdióban reprodukálni, helyette lett ez kispálos clean jellegű gitárbevezető, Balázs jóvoltából.
Balázs az igazi hőse a történetnek, és nagyon örülök, hogy elénekelte, sosem éreztem igazán a magaménak - inkább amolyan szerepjáték a két nagy kombinátor tiszteletére, nem is beszélve a transzvesztitákról. Magamat legfeljebb a gyűrött bőrkabátos mellékszerepében tudom elképzelni, bár se skodám, se bőrkabátom. Ezt már ezerszer elmondtuk nemkoncerten, de ti még nem hallottátok, hogy a dal alapötlete akkor született, amikor kollegám és barátom a gyár teakonyházában előadta kalandos estéjét. Ez önmagában annyira fordulatos volt, hogy én csak annyit tudtam hozzátenni: bazzeg ez tiszta Almodóvár! Lehet, felelte tűnődve, csak nincs benne transzvesztita.
"menjek vissza anyámba" így értelmezte a dalt sommásan kollegám és barátom, és mitagadás...Magyarázhatnám, de kétféle ember van, aki végignézi a szar filmet is ha már beült, meg az aki szerint az se ciki, ha át kell gázolni a pattogatott kukoricát zabáló tömegen, de sosem késő kijönni. Ez a dal alapvetően az utóbbiakhoz szól.
Az első két major akkordon már évek óta rágódom, éppen a gyárban két nagyon fontos design feladat között próbáltam egy bossanovát építeni rájuk, de nem tudtam merre lépjek tovább, amikor besétált akkor éppen ugyanott QA mérnök frontembertársam, és azt mondta, jó lesz ez, csak az a baj, hogy ez egy emil.rulez! szám. Sorsára hagytam a dallamot, és legközelebb akkor vettem elő, amikor a szöveg alapjául szolgáló alliterációs stílgyak megszületett. Akkor viszont nagy meglepetés ért, mert a szöveg olyan dallamosnak bizonyult, hogy gyakorlatilag megírta a dalt minden erőlködés nélkül. Csak fogtam a gitárt, és füleltem: egy olyan dalt írt a szöveg, amit még nem ismertem, és egyből a fülembe mászott, pedig nem is volt egyszerű - el voltam ájulva. Ez az az élmény, ami nálam tehetségesebb szerzőknek valószínűleg naponta osztályrészül jut: semmi erőlködés, hogy egy olyan akkordmenetet kinyögjünk, amit még nem lőtt el a Beatles egyszerűen csak ott vagyunk, beélesített antennákkal és egy magnóval amikor a dal megszületik, és onnantól a miénk.
Kicsit sem szegte kedvem, amikor feleségem az első keverés után először hallva a dalt teljes valójában, így kommentálta telve jóindulattal: "nem rossz ez, csak kár, hogy ez egy Emil rulez szám..."
Erősen remélem, hogy érezhető az irónia, és nem gondolja senki ezt hallván, hogy tényleg fejembe szállt az apai dicsőség. Nem, ez éppen arról szól, hogy fel nem foghatom, mit basztatják egyes szülők, apucik és anyucik az ivadékaikat lényegtelen baromságokkal, ahelyett, hogy örülnének, hogy a kölkök egyáltalán szóbaállnak ilyen lejárt szavatosságú kriplikkel, mint mi vagyunk. Indokolni mindig lehet, de én sokkal inkább munkahelyi, szexuális és egyéb társadalmi frusztrációkat érzek az okok mögött, semmint valós nevelési célokat. Leginkább erről akarna szólni ez a dal, semmint patriarhális melldöngetésről, de aki aszitte, félreértett.
Ez is egy régi darab, próbáltam elúszni mellőle, mint gróf a kakától, de nem nagyon lehetett, mert a bandának valamiért megtetszett. A szimbolista és nehezen kibogozható szöveg egyetemi időkből származik, az első évek Pesten, a gyűlölt mérnöki tudományokban való elmélyedés helyett pótcselekvésként dalokat írtam. A barátaim egy része elárult, másokat én árultam el, egy nő maradt ebben a kategóriában. Kicsit leegszerűsítve ma is ez a helyzet, próbáltam a szöveget updatelni kortárs eseményekkel, de kevés sikerrel, a kalifa szerencsétlenkedését már magam sem tudom mire vélni.
Szintén régi darab, boldogabb, bár nem túl optimista időkből. Az eredeti apropót az első saját lakásba költözés adta 10 év albizóna után, de akkori énekeslányom, Kalányos (Kalandos) Melinda élettörténe is inspirált, akiben megéreztem a rokon és vándorlelket. Eredetileg ő énekelte a dalt, és gyenge utánérzés lett volna, ha most egyedül próbálom betölteni a helyét, ezért kapóra jött a dobosunk nevelt fia, Máté, aki ott lődörgött a stúdióban és segített új dimenzióba helyezni. Az éppen aktuális új - egyre kevésbé sajátnak érzett- lakásba költözés csak véletlen egybeesés.
Eddig és ne tovább! Persze sok még a fehér folt, de a múltat itt bámikor lehet frissíteni. Egy régi új dallal, amely velem éppen egyidős, búcsúzom és zárom a blogot! Zúgjon mostmár helyettem a Missisippi, amelyet Balázs hamarosan ennél sokkal jobb felbontásban is láthat!
Teljesítettem a rám rótt feladatot, de kisszámú olvasóm előtt nem hallgathatom el, hogy eközben kishíján vért pisáltam. A megcélzott 6 órás kezdés helyett h7-kor láttunk munkához Gáborral, és 9 helyett éjjel kettőig szültük és ollóztuk össze a darabokból a bálnákat a monitorra. Hogy mi tartott ennyi ideig, nem részletezném, inkább megpróbálom magam képzeletbeli főnököm helyébe képzelni, és valódi főnököm modorában értékelni az elvégzett munkát.
-a szakmai felkészültségemmel meg vagyok elégedve
-az a baj, hogy ezt a gyakorlatban nem mindig sikerült mások javára kamatoztatnom
-a csapat munkájához értékes módon járultam hozzá, hasznos észrevételekkel
-de önállóan nagyobb projekteket nem sikerült az elvárásoknak megfelelően megoldani
-ha konkrétan kérek tőlem valamit, azt általában jól megcsinálod.
-de azt vettem észre, hogy ha párhuzamosan több feladatot adok magamnak, akkor egyik sem halad.
Mire én így védekeznék:
-Kösz szépen, még szép, írt valaki rajtam kívül egyetlen dalt is a bandából? Segített valaki a hangszerelésben?
-Szeretném felhívni a figyelmet a kapott feladatok és a tervezett fizetésemmel szoros összefüggésben megalkotott munkaköri leírásom közötti ellentmondásra. Itt az áll, hogy zenét szerzek, szöveget írok, ritmusgitározok, és emelett HA MARAD IDŐM akkor szólókat is elvállalok. De hangsúlyozottan nem én vagyok a szólógitáros. Itt meg hét dalból négyben nekem kell virtuóz szólókat tekerni, néhol kettőt is. Ha ilyen feladatot kapok, ezt is a legjobb tudásom szerint elvégzem, de nem igazságos az ideális munkatempór rajtam számon kérni.
-Önállóan..hát igen. én például végigültem Géza összes gitárszólóját, ezzel szemben én egyedül toltam le ma hét órát, igaz, hogy Balázs beugrpott egy órára.
-Nagyon nehéz egy jó gitárszólót odarakni, ahol a target az utolsó pillantban megváltozott verzéről refrénre. Bár némi szerkesztési munkával az inkriminált refrén helyére is verze került, de ez felesleges overheadet okozott.
Erre megkérdezném, hogy jó, de mégis mi tarott négy óra hosszat az Almodovar szőnyeg gitározásán?
Amire felelnék, hogy egyrészt a mai napig nem volt kitalálva, hogy it miféle szőnyeget kell girtátozni, ásrészt a soundot is be kellett lőni a megfelelő pedálok és erősítők összekombinálásával. persze hogy ez idő, de mégis, mi lenne, ha egyszer az életben nem a határidők betartását meg a time managementet értékelnénk, hanem az elkészült cucc minőségét! ::::