Utcai harcos (Street Fighting Man)

Nézd, felvonulnak, ordibálnak, kövekkel dobálnak
A felkelés itt népszokás, ha vége van a nyárnak
De mondd, én mit tehetek?
Csak egy bandában énekelek.
Ez az álmos város nem bír már el több forradalmárt.

Nézd, ránk férne már egy békés rendszerváltás
már ég a ház és kéne már egy jó kis félmegoldás
De mondd, én mit tehetek?
Csak egy bandában énekelek.
Ez az álmos város nem bír már el több forradalmárt.
Nem.

Nézd, az elveim milyen felforgatóak
Míg jár a szám, hogy vesszen a király, a szolgák lopnak.
De mondd, én mit tehetek?
Csak egy bandában énekelek.
Ez az álmos város nem bír már el több forradalmárt.
Nem.

1968, M. Jagger-K. Richards -ford. Fábián A. 2015

Heló DJ!

Heló DJ, figyeltelek…
szeretnek téged az emberek
Ahogy igazgatod a lemezeket
tologatod a potmétereket

A sok izomagyú hiába gyúr
a táncteremben te vagy az úr
minden kacsaszájú csaj veled szemez
a pasija tetovált nyaka felett

Azért jobb, ha nem bízod el magad
Mert a Johnny B Goode nekünk
Ötvenévesen is a Johnny B Good marad!

Jól játszottunk, de a terem üres
aki eddig nem jött, már hazamehet
amíg felpakoljuk a cuccokat
a tulaj a gázsival adós marad

A városban ez a legjobb hely talán
mert te zenélsz minden buli után,
Ha az élő zene egyszer meghal
a temetésén is te zenélsz majd?

Azért annyira ne bízd el magad
Mert a Johnny B Goode nekünk
Hetvenévesen is a Johnny B Goode marad!

Hiába igazgatod a lemezeket
hiába tömöd meg jól a zsebeidet
Hiába röhögsz a régi bluesokon
hiába kaparászol egy laptopon

Mert rég szétrohadt a vincsesztered,
de még lesz valahol egy lakótelep,
hol egy garázsban öt gyerek gyakorol,
és nyomják a százéves rock'n'rollt!

Ezért ne nagyon bízd el magad
Mert a Johnny B Goode nekünk
Százévesen is a Johnny B Good marad!

Xanax Blues

Van, hogy néha fáj
de nem jó ha szenvedsz
elmúlik egyszer
úgyis elfelejted

Nem használ a sírás
szedd össze magad
Légy végre férfi
itt egy Xanax

Ha nem segít a hit
nem használ a szesz
nem vigasztal a blues
nem kell a szex

Ne emeld fel hangod
jobb, ha nyugton maradsz
Légy végre férfi
kell  egy Xanax

Ha bajra jön még baj
és nyakig ér a szar
még lehet rosszabb
de tán jobb lesz holnap
emeld fel a fejed
ússz, amig lehet
ne mondd, hogy szevasz
amíg van Xanax

Xanax, Xanax, Xanax
nem spanyolviasz
bármi is nyomaszt
csak egyet bekapsz
Nincs jobb vigasz
Bármi is a panasz
rám mindig számíthatsz
barátod, Dr. Xanax

"Mi a terv? Mindenkinek saját plázát!" (A Kutya Vacsorája)

A tavalyi utolsó egy olyan jól sikerült bejegyzés volt, hogy talán évadnyitónak is megfelel, ezért csak röviden egészítem ki:

• Megvolt a beharangozott két koncert a Graphisoft Parkban, és Füreden, mégpedig mindkettő elég jól sikerült. Az elsőt hangban, a másodikat képileg is megörökítettük...
• Füreden eladtunk jópár CD-t, és ami AZT illeti, az év eleji mélyrepülés óta nem fizettünk rá a zenélésre...
• Mindezt megfejeltük még két jól sikerült koncerttel, Török Ádámék vendégeként a Ligetben, és Kőhalmi András jóvoltából a Hunnia Blues Klubban, kb 80 néző előtt, csuhajja!..
• Igaz, csak a hátsó ajtón surrantunk be, de Balázzsal végre újra adtunk egy ultralight koncertet Kapolcson...
• 60. koncertünket pedig trió formációban adtuk a Fészek Művészklubban Jókay Árpi zenés születésnapi partyján...
• Koncertrepertoárunk három dallal bővül, ebből egy feldolgozás (Hobo) egy önfeldolgozás (Átverés) és egy politikai pamflet. (Na, ez azért nem sok.)
• Emellett én személyesen a vendégművész szerepében tetszelegtem néhány dalban Fodor Shodor Balázs, Mookie Brando, a Zöldhullám, a Zapruder és a Keith Richards Rock and Roll Circus koncertjein...

Szóval ami a koncerteket illeti, helyrebillent a mérleg -2005, majd 2007 után az eddigi legsikeresebb évünket zártuk - Recece!-hogy klasszikusokat idézzek.

Na akkor nincs más hátra, szőjünk merész terveket a jövőre nézve! Mi is lesz jövőre? Én csak három dolgot ígérhetek:

• Új dalok
• Új próbahely
• Új lemez.

Na, ennyi elég is lesz...még annyit, hogy

"Két falu között, ritkák a tanyák. Udvaron balond ül, bolhászó kutyák" Berki Tamás

Érd, Blues Tanya 2012. Február 24.
FA, KG, Hollósy Bálint és Doby Viktor

Előző koncertünk előzenekarával játszottunk visszavágót a hazai pályán játszó Csináld másSIKAt! előzenekaraként Érden. Hátsó fedezetünk, Szabolcs téli sportokkal összefüggő távolléte miatt ideiglenesen a banda korábbi motorja, Viktor foglalta el a székét, ezzel alkalmat adva egy re-unionra korábbi zenekarom, a Mokka ritmusszekciójának is, ahol szintén Bálint szolgáltatta a mélyeket. Miután kipakoltuk a motyót Géza vadonatúj zenekari Daciájából a városszéli Blues tanyán, a belváros felé vettük az irányt vacsora és ceruzaelemek után kutatva.

Érd ma már hatvanezres város, még sincs benne semmi érdekes, tudtuk meg alkalmi idegenvezetőnktől, Robinson Crusoe-tól, azaz Bencétől, a Csinálj másikat friontemberétől. Bence olyan elkötelezett lokálpatriótának bizonyult, hogy szinte megsajnáltam a hatvaenezer lakost, de Géza erősködött, hogy bármikor mutat rosszabb helyet Indiában.

A belváros teli volt emberekkel tömött gyorséttermekkel, kávézókkal és szórakozóhelyekkel, ettől kicsit elbizonytalanodtunk, nem kellene e áthelyeznünk a bulit a McDonaldsba a töküres tanyáról. Miután felvettük barátnőjét a pezsgő atmoszférájú érdi pályaudvaron, Bence is kénytelen volt elismerni, hogy a szülővárosában mégis nagyobb élet van, mint az annál sokkal nagyobb Katowiczében, ahol reménytelen lenne este tíz után a ceruzaelem vásárlás.

Elemet és hamburgert kaptunk ugyan, de a Blues Tanyát nem tudtuk megtölteni. A néhány odatévedt fiatal - alighanem korán kelő Csinálj Másikat rajongó - elismerően bólogatott, de a koncert végén mégis csak egyetlen CD-t sikerült eladnunk: azt is a csaposnak két korsó sörért , aki biztosított bennünket, hogy a szomorú látszat ellenére Érden szeretik a blues zenét.

Ezen kívül mégegy CD fogyott el, amit a Robinson Crusoehez tartozó füredi lánynak, Fanni Annának (a legalsó képen ébren!) ajándékoztunk. Nem baj, majd csinálunk másikat.

1. Rémálom a kádban
2. Osztálytársam
3. Édes az eper
4. A Sátán Füreden
5. Zsebtévé
6. Geometria
7. Szemét
8. Nagy csapat
9. Esemény után
10. Little Wing
    ---------------
    
11. Thrill is gone
    

"Egy év elmúlt, hova tűnt az édes nyár, szép szerelem? " Koncz Zsuzsa

Barnicskó Vali, OST+VF@ Grund Hostel, VIII. Nagytemplom utca 30.

OST: Barnicskó Vali: ének, szülinap Fodor Balázs: ének, akusztikus gitár
VF: Vali: ének FB: basszusgitár FA: ének, gitár KG: gitár BSz: dobok feat. Kégl Lóránt: billentyűk

.

• Esemény után (VF+ Lóri)
• Szőke Anni balladája (OST)
• Vackolódj be (OST)
• Egy év elmúlt (OST)
• Anna Ahmatova (Vali + VF)
• Hajlékony (Vali + VF)
• Édes az eper (Vali + VF)

VF unplugged & valid @ Szabad az Á -Nagydiófa utca
Also featuring - Zöld Hullám, Tükezoo

• rémálom a kádban
• osztálytársam
• geometria
• tiszta almodovar
• édes az eper feat. Barnicskó Vali
• hajlékony feat. Barnicskó Vali
• esemény után feat. takács Peti/Kégl Lóránt
• diplomata blues feat Takács Peti/Kégl Lóránt
• zuhanórepülés feat Takács Peti/Kégl Lóránt
• a sátán füreden feat Takács Peti/Kégl Lóránt

"Well, I got one foot on the platform, the other foot on the train" Animals

VF unplugged & Valid: Fészek Klub, 2010. December 22.
FA: ének/gitár FB: ének/bassz/harmonika KG: akusztikus & elektromos gitár BSz: dobok
+Barnicskó Vali ének (hajékony, eper, felkelő nap háza) Sándor Bence: basszgitár (esemény, diplomata)

• A Sátán Füreden
• Osztálytársam
• Geometria
• Diplomata Blues (feat. SB)
• Esemény után (feat. SB)
• Édes az eper (feat. BV)
• Folyékony (feat BV)
• Anna Ahmatova (feat BV)
• Tiszta Almodóvar
• La flaca (jarabe de palo)
  
• Vége a hétnek
• Zuhanórepülés (sziámi)
• Rémálom a Szondy utcában
  +
• The house of the rising sun (Animals) feat. BV
  

Mania Music Stage December 9 2010. 21:00
VF mach#6 FB: ének/bass FA: ének/gitár KG: gitár BSz: dobok

• geometria B
  
• apának jó A
  
• édes az eper A
  
• rémálom B
• osztálytársam A
  
• jóbarát A
  
• zuhanórepülés (Sziámi) B
  
• esemény után B
  
• vége a hétnek A+ B
  
• bkés express blues (Berki t.) B
  

"Kilencszáz ötven... Zugló a hazám" Deák Bill Gyula

VF unplugged #1- Fodor Pince, Zugló 2010
FA: ének, akusztikus és elektromos gitár, KG: elektromos és akusztikus gitár, FB:ének, akusztikus basszusgitár, BSz.: dobok, hurkapálca, seprű Fodor Family: szauna, bukta

• Diplomata Blues akusztik: FA
• Osztálytársam ének: FB akusztik: FA
• Anna Ahmatova ének: FA akusztik: KG
• Édes az eper ének: FA akusztik: FA
• A Sátán Füreden ének: FA + FB akusztik: FA
• Tiszta Almodóvar ének: FB akusztik: KG
• Esemény után ének: FA akusztik: FA
• Jóbarát akusztik: ének: FA akusztik: FA
• Geometria ének: FB akusztik: FA
• Vége a hétnek ének FA + FB akusztik: FA

"And it sure been a cold, cold winter, and the wind ain't been blowin' from the south" Stones

Gyömrő, gas chamber studio, studio főpróba - 2010 február 13.
ének: FA, FB, gitár: FA, KG, bass: SB(#1-5), FB (#6-8), dobok StrZ

Gézát még nem nagyon lehet kimozdítani a fészekalja mellől, ezért mi mozdultunk ki. Ex-kollegámmal és barátommal, Fodor "Lajos" Balázzsal vágtunk neki az Alföldnek, Ecser határában csatlakozott hozzánk a bátor pilóta, villamos, és zsigulivezető, konferanszié, de legfőképpen dobos Stremnitzer Zoli. Benedek az Ezüst Nyíl fedélzetén száguldott sok méter kolbászt és egy fél disznót hátrahagyva Gyömrő felé, ahol Géza nézegette idegesen az óráját egy másik órán keresztül.

Mielőtt beléptünk a próbahelyül szolgáló garázs ajtaján, mélyet szippantottunk a friss vidéki levegőből -aznap délután utoljára. Bent ugyanis a melegért cserébe PB gázt szívtunk magunkba amit az alább hallható formában bocsájtottunk ki:

• apának jó - Géza kicsit lejátszik engem, de majd belehúzok. a ritmusszekció nagyon jól húz, csak azt sajnálom, ha tudom, hogy a gitárom úgyse halljátok, legalább a hangomat kieresztettem volna.
• esemény után - Ilyenek a férfiak amikor igazán védettek. Zoli nagyon szépen tolja, Benedek fú miket játszik, Géza pedig úgy hozza a latin filinget mintha nem is az oláok által bitorolt szittya földön, hanem katalóniában szítta volna magába az anyatejjel a sangríát. Nem hallani amit én gitároztam, de cseppet se bánjátok. Semmi buzulás, de Balázs vokálja szinte feledteti Ellát
• édes az eper - Lelki szemeimmel már látom, ahogy erre csörögnek a diszkódöncik a kocakóla strandon, pörögforog a tökörgömb, de a varázs várat magára, ebbe nőt akarok, nőt akarok!
• almodóvar B A főhős személyes szerepvállalása egészem új dimenzióba helyezte ezt a nótát és végre megelevenedtek a magyar vonatkozások is
• almodóvár A De aztán a szerző is megelevenedett, a dobot kicsit megvariáltuk, a kávával finomabb lett. Mucho latino.
  
• a hét - Balázs hitelesen idézi rastafárit, de legközelebb még jobb lesz ha előtte mindenki elszív egy spanglit

Míg kint a pusztában dühöngött a tél, mi bent jót muzsikáltunk, a szellemi táplálék mellett Balázs a gyomrának is áldozott, miután az Ezüst Nyílban talált hagymakarikákat és Meki burgonyát még ropogósabbra sütötte a kis PB-kályha lángjánál. Kicsit szürkéskék arccal, de elégedetten távoztunk a zenekar szülőföldéjéről.

(video footage in courtesy of Shodor Pictures)

"All my good life I've been a lonely man, teaching the people who don't overstan' " Peter Tosh

Friss Hús Blues Jam

ének- Rob Miner (Zapruder)
gitár- Bitter (Blue Motel) f.a. (Védett Férfiak)
bassz- IV. Nagy Zoli (Boeghoe)
dobok- Doby Viktor (Szexlightkór)

Hólapte hőemelkedéses hétfőnek indult, aztán az lett belőle, hogy amit már ezerszer megfogadtam, hogy többet nem teszek: megint sikerült alakítanom egy zenekart - Talán csak egy estére, még nem tudjuk, lesz-e folytatása. A találkozó hivatalosan egy Gibson Sonex Deluxe-180 gitár kipróbálása végett jött létre, ami meg is történt, egyúttal az ötletszerűen meghívott ciboráknak köszönhetően sikerült rövid időre felidézni a Védett Férfiak repertoárjában sajnosl egyre halványabb blues vonalat. Rob Miner remekül énekelt, és saját szavai szerint nyálasan herflizett, ami figyelemreméltóan különbözött a köreinkben megszokott bluesköröktől. Bitter a sarokban sunnyogott a Sonexxel, sordinóra kényszerítve a bandát, ha hallani akartuk amit játszott, pedig tényleg hallani akartuk. Vikman nyugodt tempóban hozta a kettőnégyet, de legjobban annak örült, hogy egty füst alatt a reggae leckéjét is volt lehetősége velünk megcsinálni. Zoli pókerarccal brummogott, és igyekezett úgy tenni, mint aki ismeri a dalokat, amiket játszunk. meg kell adni, ez neki sikerült a legjobban. Számomra az volt a legnagyobb élmény, hogy gitározás közben a mikrofon helyett kontaktust tudok teremteni a bandával, sőt, néha a gitárommal is.

• thrill is gone (BB King)
• bright lights big city (Jimmy Reed)
• ten men working (Neil Young)
• spoonful (howlin wolf)
• cocaine (JJ Cale)
• brown sugar (rolling stones)
• king bee (rufus thomas)
• I shot the sheriff (bob marley)
• stop that train (peter tosh)
• ventilator blues (clarence gatemouth brown)
• I ain't supertitious (howlin wolf)

"Foglaljuk öüssze, mit tudunk" Vágó István

• A Sátán Füreden > lendületes, jó húzása van. Zoli kicsit túlmozgatja a beatet, és az átkötőrészekről néha megfeledkezik. Nagyon hiányzik belőle a másik ének.
• hajlékony > vitatkozás van a tempón, de az alap jó. Ez a leggyorsabbnál egyel lassabb verzió, ami még nem fullad kapkodásba. Női énekkel volna ez jó.
• geometria > Zoli stílusa jól illeszkedik ebbe a számba, együtt van
• osztálytársam > a swing egyáltalán nem érvényesül, minden kisérletünk lassú, döglött
• őszi kikelet > a szerkezet kialakultnak látszik, a beattel még mindig sok a varia.
• a hét > szerintem az alapok rendben vannak. vokál jó bele, duettezni kéne
• rémálom a kádban > hiányzik belőle a dög
• a nagy csapat > mint a geometria. együtt van, Zolinak tetszik
• finnugor vámpír > tulajdonképpen rendben van, csak egy kis lendület hiányzik, lehet , hogy csak lassú
• anna ahmatova > tök jó - a bossanovát mintha direkt Zoli kedvéért fejlesztették volna ki, teljesen áttekinthetetlen, asszimetrikus ritmusképlet, díszítések a legváratlanabb helyeken...ahogyan ezt kell :)
• diplomata blues > soha nem játszottuk el normálisan. jé, ez is egy blues...
• szemét > ez már jó volt egyből, csak több cint kérünk
• dögös ötös > teljesen egyben van, a dobszoló nagyon vág, vegyük észre, hogy a visszatérést egy másik verzióból illesztettem ide, ahol szebb volt a szóló.
• csillogó kutya..> sosem játszottuk
• apának jó > jóez csak...punnyadt, mint rémálom, finnugor...
• esemény után > kicsit szét van funkyzva, lehetne latinosabb
• tiszta almodóvar > egyben van, csak a ritmus kicsit kemény. nem tudom, lehetne e jobb.
• édes az eper > jól gurul, csak a beat lehetne egyenletesebb, discosabb...

"Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel" Koncz Zsuzsa

2010. január 18. hétfő, Húsgyár, Blue jam
StrZ: dobok, V.SB: bassz, FA: gitár, ének, KG: gitár

• apának jó v1 / v2 / v3
• hajlékony v1 / v2 / v3 /v4
  
• őszi kikelet v1 / v2 / v3
  

"Na, gyere énekeld velünk el a mindent újrakezdők himnuszát!" Fonográf

2010 január 03. Húgysár,
FA (ének/gitár) , KG: (gitár) , StrZ (dobok)
valamint: a Retro Vérfiak: F(L)B (ének, herfli) IV.NZ: (bass)

A jenki vizeken kalózkodó pápa hűlt helyére elődje és alkalmi dublőre, IV. Zoltán, last minute vendégként pedig Fodor "Lajos" Balázs frontember ugrott be egyenesen "a VF legjobb korszakából" ((c) Fodor Lajos Balázs), így a próba első felében megalakítottuk a Védett Retro Bandet, amely megkisérelte felidézni a szebb napokat is látott zenekar legjobb pillantait. (Hosszas hezitálás után alább közreadom az eredményt)

A próba másik részében Kulcsár "Bill" Géza vezetésével az új dalok Mankó verzióját rögzítettük. Ez még nem "az" a mankó, csak a basszus és a gitárszólók hiányoznak a dalokból - már akinek. Házi Feladatunk a hosszú téli estékre a hiányzó szólók otthoni, kandalló melletti igényes megszólaltatása.

nagy csapat

geometria

rémálom (a kádban)

osztálytársam

a sátán füreden

ahmatova
dögös ötös

--------------

édes az eper (sans Géza)

esemény után (sans Géza)

apának jó (sans Géza + András)

almodovar (sans András)

a hét (sans Géza + András)

hajlékony (sans András
őszi kikelet (sans Géza)

A január 11.i próba betegség miatt elmarad, legközelebb 18.-án hétfőn, nyolckor találkozunk a Kék Lekvárban

"Just like starting over" - John Lennon

Próba, húsgyár 2009 november 19.
SZ: dobok, KG: gitár, FA: ének, gitár, SB: bass, Fotó: Máté

• rémálom
• zsebtévé
• hajlékony
• finnugor
• dögös ötös
• Édes az eper
• a Sátán Füreden
• esemény után
• szemét
• ahmatova

következik: hétfő, húsóra, húsgyár

"Vagy becsüljük meg, amit a sorstól, éppen (2,5*)kettőnknek jutott, hisz rövid az élet, és ki tudja..." (VF: Keserű eper)

A vasárnap esti körömrágás után, a hétfői felkelés, már rutinból ment. Igazán összeszedett voltam, kivételesen semmit se sikerült eltörnöm, tönkretennem, és elrontanom a laborban.
Aztán elérkezett a 15óra 15perc, a busz felmordult, és elindult Dunaújvárosra, rajtam a fedélzetén. Újabb 1 és negyed óra körömrágás, míg beértem a centrumba, ahol az én egyetlen kis Öcsém várt. Némi nyugtató borozás, és vacsora után elindultunk,a helyre ahol aznap este a nagyérdeműt szórakoztatni szerettük volna. A nyugalmamat már csak azt tette tökéletessé, hogy a négyötödöm fele már ott volt, a maradék meg perceken belül megérkezett. Némi késés- laza egy óra- után, és az előzenekar hetedik "Masszőr vagyok"-ja után, végre belekezdett a másfél órás repertoárjába. Közben a közönség között, rég nem látott ismerősöket fedeztem fel, nagy örömömre és még nagyobb megnyugtatásomra. Lassan letelt az utolsó óra is, mire végre mi mászhattunk fel azokra a bizonyos deszkákra. Persze ez az este se maradhatott el némi technikai málőr nélkül, az estét -1 erősítővel zártuk. De mindezen gondok ellenére ( pl.: hogy a sűrűn gomolygó füstől negyed óra alatt elment a hangom), és a jó közönség miatt, személy szerint, felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, hogy jó este volt.
Végül némi köszönetnyilvánítás Dunaújvárosi barátainknak, Zsoldynak, Jankának, a 26-os koli lakóinak, és az Öcsémnek(és a rokonainak).

"Játssz, csak egy igazi dalt. Valami mást, ami nem volt még." Cserháti Zsuzsa

Próba, Vágóhíd 2009. február 2.
(GG: ének/vokál FA: ének/vokál/gitár KG: gitár)

Viktor legénybúcsún Berlinben, őt dobgép helyettesíti, a Pápa a szombati Effeta bulit piheni ki. Srácok, ha ezt olvassátok, tegyétek már ki végre Bencét az oldalatokra! A többiek békésen muffinoznak, eprésznek a ferencvárosi éjszakában.

• csillagok útja (E)
• esemény után
• hajlékony (E)
• almodóvar > azt találtam ki, hogy a filmcímeket (vastagon szedve) Ella is énekelje. Szájbarágós? Talán.
  
• keserű eper (E) > A diszkósok a túlerőt kihasználva rávették a kőszívű rockert a tánczra, és egész jól ment neki "Ezt is fel kell venni" (Géza)
  
• apának jó > a dráló helyett egy olyan verzió született, ahol a verzékben Géza finoman tompitva pontozgat András chorussal (jesszus!) lebegtet. A rádióbarát verzió mostmár végleges.
  

Bemutatkozik ma esti dobosunk és egyben gitár hangtechnikusunk, Zümi, a zoom :


See you all next week (2009 február 9. hétfő 20h)

"Just like starting over" John Lennon

Hejehuja, meg volt az év első próbája. Különösen indult, mindenbe belebújt az ördög, először a hangoló kezdte a szabotázst, majd a stafétát átvették a mikrofonok szép hosszú időre.

Megértem én a pöcsölést, mindenkit zavart hogy nem úgy szól ahogy kellett volna. Aztán egy hangfal szállt be az összeesküvésbe, szó szerint csendben tiltakozott az énekesek ellen. Egy óra múlva szobaadónk lépett be, utolsó kétségbeesésünk mentsváraként, kijelentve ő nem ért hozzá, egyébként is egy 2500 oldalas leirat van hozzá, ha gondoljuk odaadja(mármint ahhoz a kütyühöz, ami összeköti a mikrofonokat a ládákkal). Aztán elkezdett babrálni , és fél perc múlva a csendes tüntető újra szólt, és elkezdett a dallamokat köpni hol Andris, hol az Én hangomon. Egy percig idill fogott el mindenkit. Természetesen ez sem tartott sokáig, mert a Férfiak fele úgy gondolta, az a fránya basszus túl hangos. Én szokás szerint csak pislogtam, globálisan csak távolról tudom hallani a tényeket, ráadásul középen ültem, és nekem onnan nem volt kivetni valóm. (Én mindent a technikára fogok általában, s minthogy nem vagyok zenész, csak kezdemény és nem figyeltem a fent említett okokból, tovább pislogtam). Aztán az aki, csokis bácsit játszott (utólag is köszönjük a vércukorszint emelőt) és aki addig vigyorogva, átszellemülten ide-oda járkálva pengette a basszust, leült a sarokba és megmorcult. Ettől a végére, (és a gyors összepakolásra, no meg a 6 vagy 8 szám legyen-e vitára) mindenkinek lelkiismeret furdalása lett. Persze kivéve Géjzát, hisz ő a rabszolgakulcsár, ilyetén módon nem szabad hogy lelkiismerete legyen, így nem is tudja molesztálni azt semmi.

DE! (Itt jön az optimizmus) Múltkori hisztim, és érzékenységem teljes tudatában írom: nem baj, ha felváltva egyikünk-másikunk egy kicsit érzékenyebb, mert az iránta való lelkiismeret (és helye) furdalás összetartó erőként működik. Ergo a zenekar csak jól jöhet ki, legfeljebb egy idő múlva majd ketten hisztiznek, addig míg az év végére beállhatunk a Macskákba.

Személy szerint Én kiválóan éreztem magam mindent összevetve. A csoki miatt is, az eper miatt is, meg úgy egyébként is. Jól esett a Karacsukai evészet-ivászat, nekem inkább ivászat és főzés után.

• Rémálom a kádban (FA)
• Esemény után (FA)
• Csillogó kutya (GG)
  
• Dead Flowers (FA)
• Finnugor vámpír (GG)
  
• A hét (GG + FA)
• Tiszta Almodóvár (FA)
  
• Hajlékony (GG)
  
• Osztálytársam (FA)
• Keserű eper (GG + FA + DV)

"Ő mutassa meg helyettem, ahogy mozdul bennem a lélek" -Quimby

A másik gitáros (második rész: modulációs effektek)

A modulációs effektek minden pedálbuzi szemeinek fényei. Ezek nemcsak laikusok számára is egyértelműen gazdagítják a hangzást, de szélsőséges beállítások segítségével egészen gyermeteg játékokra is alkalmasak. Egyszer Puchner Laci nagymamájának panellakásban baromkodtunk a pedálokkall, úgy este tíz óra és emelet magasságában. Laci nagyon büszke volt az új szerzeményre, egy pitch shifterre, amivel a gitárjából olyan templomi orgonahangokat csalt elő, ami Varnus Xavért is zavarba hozta volna. A botfülű felső szomszéd azonban a jogos elsimerés helyett ingerült radiátorkopogtatással válaszolt. Ma is előttem van Laci eltorzult arca, amint kitépi a pedálból a jacket, egy mikrofont dug a helyére, majd a pitch shifter minden potiját csutkára hajtva szorgitörp hangján üvölti a kelenföldi éjszakéba "Én meg egész nap hallgatom a kutyádat, KÖCSÖG!"

A pedálsort egy vintage Ibanez VH-10 nyitja, melynek különlegessége, hogy ilyet használt szinte minden korábbi gitártársam, először a fent nevezett Puchner Laci (Mono ), aki "makikaki" néven emlegette az effektust, majd Mohr Ricsi (Mokka) mellett John Frusciante is, Flea gitártársa, de ez egy másik ízeltlábú basszer, Bogár szívességéből gazdagítja ideiglenesen arzenálomat.

A VH-10 nem egy közönséges, barátságos hápogó,nem véletlenül John favoritja, mert éles, rikácsoló hangját mintha direkt funky metálra optimalizálták volna. Érdekessége még, hogy a legtöbb hápogóval ellentétben ez nemhogy elszívná, de kiemeli a hangerőt, így az utóbbi időben főleg szólókban használom, a közönséges diszkóvartyogást Géza Dunlop Cry-Babyje biztsoítja. A Jóbarát, a Little Wing, esetleg az Almodovar szólóiban használom, leginkább a hátsó (mély) traktusból enyhén kimozdítva, annak érdekében, hogy ne süketítse meg a húsgyári denevéreket.

Első és legkedvesebb effektem a Twin Peaksből ismert, Danelectro-DJ-5 típusú "tuna melt" fantázianevet is viselő mini tremolo pedál. Nemcsak azért szeretem, mert nagyon olcsón jutottam hozzá, de az excentrikus külső és a silány minőségű anyagok dacára tényleg jó hangja van, én legalábbis eddig ennél jobb tremolót nem találtam. pedig kipróbáltam egy párat, alaposan körülnéztem.
A tuna melt egyébként egy szendvics, mely kedvenc fogásom volt egykori munkahelyem, az East-West Business Center tetején azóta megszűnt New York Bagelben.
Mindig lesznek, akik "bársonyos csöves hangú" méregdrága tremolókról áradoznak, de szerintem nem érdemes komolyabb követelményeket támasztani, minthogy zajmentesen és hangerő veszteség nélkül, kontrollálható mértékben és tempóban tekergesse a volumét, és ez az apró és tetszetős kis játékszer ennek maradéktalanul megfelel. Egyetlen problémám vele, hogy a kis mérete dacára jelentős mennyiségű elemet zabál, ezért csak hálózatról érdemes használni, másrészt a törékeny fröccsöntött konstrukció okán nem merek rálépni, így az erősítő tetején trónol, így csak kézzel lehet működtetni. Ennek ellenére csak akkor válnék meg tőle, ha egy olyan erősítőhöz jutnék, amelynek fedélzeti eleme a tromoló, amit az olvasztott sajtos tonhalas elhelyezése és hangja így is kiválóan szimulál. tremolót az ahmatovában, a diplomata bluesban és néhány további, Viktor által "cukrászdai" gyűjtőnéven öszefoglalt dalban használom. A cukrászdai dalok hangzását egyébként nagy mértékben a Buena Vista Social Club-ból ismert nyugdíjas gitáros, Manuel Galbán hangzásvilága ihlette.

Katica kegyelméből Első Phaserem mindenképp említést érdemel, akkor is ha viszonylag keveset használom (azaz gyakorlásra, otthon) Az Ibanez PT-9 a TS-9 (ld alább) tesója,
és kortársa, mert szintén ezüstcimkés reissueról van szó. A Harmony Centralom (Bitter szerint szobagitárosok gyülekezete) elég szélsőséges véleményeket lehet róla olvasni, sokak szerint ez a világ valaha volt legjob phasere, mások alig észrevehető színezetről és szerény eszköztárról keseregnek. Egyik sem igaz, énszerintem ez pont tudja azt a funkcionalitást, amit egy phasernek kell, nem különösebben jól, nem is rosszul - kicsit jellegtelenül- emellett rendelkezik némi extrákkal, amelyek megnövelik a használhatóságát. Az egyik ilyen, hogy a világ összes phaserével ellentében, ez kiemeli a hangerőt, így háttér bugyborékolás mellett különösen jól használható torzitott szólók felhangjainak dúsítására. Emellett egyáltalán nem nagy baj az, hogy a klasszikus phaserek (MXR, smallstone) néhány bedrótozott jellegzetesen hantározott hullámformája helyett viszonylag finomabb beállíások is elérhetők. Ökörködésnél az ember könnyen kihajtja a potikat, valami határozottabb effekt reményében, de a gyakorlatban, dinamikusabb játék mellett ezek a finomabb beállítások jobban használhatóak. A "feedback" kontroll szintén nem gyakori a phasereken, de előfordul. A gluggyogó alaphnagot követő jellegzetes, hullámzóan fütyülő felhang erőssége állítható vele, a nagyobb tudományos fantasztikus hatás érdekében. A feedbacket csak a csillogó kutyában használom, emelett a vakszerencse a kezembe juttatott egy eredeti, vintage Electroharmix EH-4800 Smallstone phasert, amely lassanként kiszorítja az ibanezt, amelyet a nagyobb színharmonia érdekében a tubescreamerrel, a Smallstonet pedig a Bluesbreakerrel dúsítom.Sohasem hittem benne, hogy a vintage effektek jobbak, mint az újak.Ha egy cseppet is hiszünk a technológia fejlődésben, könnyen belátható, hogy ezeknek rosszabbnak kellene lenniük. Egyébként is mit jelenthet a jóság egy bugyborékoló hang esetén? Akit érdekel ez a kérdés, kielégítő magyarázatra tehet szert, ha meghallgatja az itt említett két phasert egymás után. Mí az az Ibaneznek kétségkívül olyan hangja van, mint egy phasernek, szabályozhatóan kicsit vagy nagyon olyan, addig a Smallstone-ból meleg, öblös, és természetes, kiszámíthatatlanul pulzáló, forró lávát idéző hang ömlik elő, ait nem is nagyon lehet kontrollálni. A gomb forgatásával mindig egy kicsit más lesz, a "color" kapcsoló jelentősen megváltoztatja a hangot, de hogy hogyan, azt talán valóban csak színekkel érzékeltethető. Color 1 a mély narancsárga és bíborvörös árnyalatokat úsztet egybe, míg color 2 egy hidegebb és kontrssztosabb kékből lilába úszik át. Néha úgy érzem, nagy szerencse, hogy ezt nem olvassák elmeorvosok (sem).
A phasert több dalban, a balladákban általában némi delay kiséretében (szemét, little wing, újabban diplomata) , rockerekben( a hét, a sátán füreden) torzítóval, míg az egzotikus hajékonyban delayel ÉS torzítóval használom. Jé, majdnem minden dalban van phaser. Tisztára mintha a hetvenes években élnénk. (ajánlott irodalom: Rolling Stones: az egész Some Girls, vagy J.J. Cale: Sensitive Kind, Closer to you. Megemlítem, hogy phasert elsőként a Sátán Füredenben használtam, azzal a céllal, hogy Szörényi hangzását rekonstruáljam. Később, amikor volt szerencsém a Kisstadion beli koncertjük előtti próbán részt venni, rájöttem, hogy Szörényi semmi más effektet nem használ, mint a Roland Jazz Chorus erősítő fedélzeti chorusát, és időnként egy Cry Babyt.

A Smallstone után jöjjön egy másik EHX termék, legújabb szerzeményem, a talányos nevű Doctor-Q (courtesy of Katica). A doki az első enevelope followerek, más néven auto-wah pedálok közül való, azt tudja, hogy nem kell taposni semmit, a pengetés erőssége szabályozza a hápogás frekvenciáját. Erősebb pengetésnél éles torokhangokat hallat, halkabban pedig gyomorból küldi a mélyeket. Wah pedálokkal, általában kétkezi rockmunkások taposnak fáradhatatlanul, míg az envelope follower a laza mozgású, unott képű, jerseygarbós funkerek elmaradhatatlan társa. Nehezen tudnék konkrét példákat sorolni, de szinte biztos vagyok benne, hogy a korszak számos méltán feledésbe merült vizuális szemete melett egy ilyen vartyogott a San Francisco utcáin sorozat főcímében is. Mielőtt bárki kérdezné, egyetlen dal miatt csaptam le rá, Michale Douglas egykori csataterétől ne is olyan messze, éppen Californiában, amelynek a címe Édes az eper, bár mostanában kicsit megkeseredett.

A visszhang az effektek királynője: ha nem találták volna fel a pitch shiftert és a hupikék törpikéket, ma is boldogan visszhangoznánk a hungarista blogger kollegám által ellopott koponyájú sakkozó szavait: kedvesss elvtársak-sakk-sakk-sakk-matt....A magmafajta a visszhanggal egy feledésbe merült Tihanyi élmény után évekkel, közvetlenül digitális, hossazn tartó és repeptitív formában találkozott először, naná hogy Puchner Laci nagymamájánál. Akkor volt divat a soft-rocknak nevezett irányzat, ami digitális visszhnag nélkül valószínűleg meg sem született volna. A hosszú lecsengésű, repetiív digoitális visszhang sehol sem annyira adekvát, mint egy kihalt kőbányában lenyugvó nap sugára által borzolt szőrös mellkassal elkövetett kemény, de érzelmes gitárszóló végén, közben, de túlzásba vitel esetén olyan hatást keltve, mintha már előtte. Pedig ennek is csak az a titka, mint bármi másnak: nem kell túlzásba vinni. A legjobb, ha egyenesen analog delayjel kezdünk, csak ennek az a baja, hogy most divatos és ezért qrva drága, másrészt korlátozott a késleltetési idő. Megmondom az őszintét, mi bajom lehet belőle: igazi analog delayt még csak lemezen hallottam, pl a Rolling Stones Tatoo You albumán dögivel, vagy az erre erősen hajazó "Laugh I nearly die" rifffjében. ennyiből megitélve az analog delaynek olyan hangja van, hogy a megpengetett alaphangot rövid időn belül egy hasonló, lehetőleg halkabb és kevés számú hasonló követi, úgy, mintha a tihanyi visszhang dombon gitároznánk 1976-ban, amikor az még igazoltan működött. A másolatok hangerejét és az ismétlések számát kicsire állítva pontosan ezt tudja az Ibanez DL-10 ez a korai digitális delay is, mely jó referenciákkal rendelkezik ezen a téren. Amennyiben ennél fejlettebb delayünk van, érdemes a késleltetési időt is redukálni, itt ez nem szükséges, mert annak maximális beállítása sem nagy. Kíséretre többynire phaserrel együtt használom, ettől csinlingelősebb, fátyolosabb hangzást kapok (pl Szemét, Little wing) míg szólóban némi kopresszorral megerősítve nagyobb hangsúlyt ad a a kezdőhangoknak (pl a Sátán Füreden, Hajlékony).