Stusio day #1 2010. Március 27. (A.L IV.!) City Sound Stúdió
StrZ.-dobok, FA,KG-gitármankó, SB: mint megfigyelő Kovács Gábor: hangmérnök
A házilag készült mankó a kompúter órajelének egyenletlensége, vagy a használt szoftver (Adobe Audition) gyatrasága esetleg az USB hangkártya fáziskésése, netán Balázs artisztikus gitározása miatt hasznavehetetlen lett, ezért több dalhoz élőben mankóztunk. Hét dal dobalapjával készültünk el, a tervezett 10 óra alatt, felkészül: V. Sándor Benedek. (basszgitár, április 2.) A jóbarát szövegét mostmár tényleg ideje lenne véglegesíteni, és még mindig nincs énekesnőnk az eperhez.
1. almodovar 2. a hét 3. édes az eper 4. apának jó 5. esemény után 6. hajlékony 7. jóbarát
Stúdió Day #zero, 2010 Március 26. Mankó felvétel, BB30 stúdió, FB, FA
Hosszas megfontolások után nekiláttunk Balázzsal Bartók Béla úti nappalinkban felvenni a mankót, azaz a dalok feldobolásához szükséges szerkezeti alapokat. Ebből a végleges felvételen semmit nem fogtok hallani, de erre épül az egész, ezért fontos hogy pontosan, metronómra játsszuk fel a dalok helyes szerkezetét.
Egy edirol-UA 20 24bites USB hangkártyából indultunk ki, gondolhatjátok, azaz ágyúval lőttünk verébre, minek a mankóhoz 24 bites wav. Nem is 24biten wettük fel, csak az olyan handy volt, hogy ebbe be tudtuk dugni normál jackkel az akusztikus gitárt és a mikrofont, a gép saját kártyájával meg adtuk és vettük az órajelet egy külön sávra. Balázs a harmadik dal felvétele után távozott, hogy alkalmi herflisünkkel, Hegyomlás Csibivel egy szekrénysort hurcoljon valahová, a többit egyedül folytattam éjszaka, miközben Balázs lent a Borpatikában koncertet adott Csibivel.
Összességében ezeket vettük fel:
almodovar (FB: ének FA: gitár)
a hét (FB: ének FA: gitár)
esemény után (FB: ének/gitár)
apának jó (FA: ének/gitár)
édes az eper (FA: ének/gitár)
hajlékony (FA: ének/gitár)
jóbarát (FA: ének/gitár)
osztálytársam (FA: ének/gitár)
Ha lenne még valami üres tárhelyem, felpakolnám a mankókat csak az érdekesség kedvéért.
feltételek: 40 ezer forint per nap. Hatot fizet hetet kap. Osztunk, szorzunk, öt dal marad, és még az sem világos, hogy miből. Nem lesz ez album, legfeljebb csak egy B oldal, de lenni lesz.
Dobok: március 27. reggel 9. Mankó: előtte majd valahogy otthon, vagy a gyárban garage banddel. Ha nagyon megy, esetleg az egész azzal...:)
A Védett Férfiak Zrt. igazgatótanácsának jelenlegi összetétele:
Kulcsár Géza, az igazgatótanács elnöke, 76% Fábián András: VP 20% Fodor Balázs: (employee share) 4%
Lapzártáig 135-en nézték meg a Gyömrőn készült "esemény" hang és videofelvételét, az epret valamivel kevesebben, köszönöm nekik! Ezek mind az én ismerőseim, mert a zenekar többi tagja valószínűleg szégyenli hogy szerepel benne, ezért semmilyen fórumon nem tette közzé a linket.
Pedig jó lenne a publicitás, mert szükségünk lenne némi inputra a "közönség" (ha van ilyenünk) részéről. Ha minden igaz, pár héten belül régi álmunk (Gézának és nekem) teljesül, március 27.-én, Levente fiam 4. születésnapján bevonulunk kedvenc stúdiónkba, és rádióbarát módon rögzítjük a legutóbbi látogatásunk óta felhalmozott tudásunk legjavát az örökkévalóság számára.
A megmaradt barátaink erre csak legyintenek, nem nagyon értik, miért vártunk ezzel négy évet az előző anyag (Fiúk könyve, 2006) és legalább kettőt az új dalok megszületése óta. Mi tartott eddig?
Mást ne mondjak, Gézának született azóta egy fia meg egy lánya
Az én fiam legalább háromszor megszületett.
Pénzt kerestünk mindenfajta látszat tevékenységgel, elköltöttük vajaskenyérre, parizerre meg gitárhúrra, a maradékot meg adóra.
Barátok jöttek, mentek, és jöttmentek.
Otthagyott bennünket legalább három nő, a harmadik kétszer is.
Rohadt sokat próbáltunk a Vágóhídon. Igen, nem vicc, egy vágóhídon.
Sokezer kilómétert vezettünk, ebből néhány százat minden értelmes cél és a megtérülés legkisebb esélye nélkül, hangszerekkel a csomagtartóban
Tegyük hozzá, nem akármilyen autókban, az M5-ön pld majdnem Buddy Holly bandájának a sorsára jutottunk Kopaszkutya nézés közben.
Pontosan huszonöt koncertet tarottunk, némelyiket a világ végén, de sehol sem fütyültek ki bennünket - volt ahol csak hárman voltak, de ők sem panaszkodtak.
Meghallgattuk kb tíz dobos tudományát.
És még sorolhatnám.
A lényeg, hogy az tartott ennyi ideig, hogy összeszedjünk egy csapatot, amelyik bármikor hajlandó velünk hosszú órákat izzadni egy rosszul szellőző pincehelységben, és még egy kis gázt is szívni azon cél érdekében, hogy a végén feltehessünk egy lemezt amelyik forog és a miénk.
Aszzem Szolnokon volt az utolsó vidéki koncertünk. Most itt az idő, a Férfiak újra turnéznak, egy ezüstösen csillogó Mercedessel, és sötétkék Opellel vágunk neki Dél felé, a szabadság felé a route 66 helyett az M6-os útnak, bár ezt a fogalmat a GPS nem ismeri, ezért látszólag fekete pusztában hasítanak a turnébusz szerepét betöltő járművek. A Merdzsóban ritmusszekció, az elegánsan lepattant Opelben stilszerűen a gitárosok foglalnak helyet, a kormány mögött én hunyorgok az éjszakába, az anyósülésen Géza osztja a kexet és észt, próbál rávenni, hogy ne törődjek semmivel, csak nyomjam overdriveig a pedált, majd ő néz helyettem. Az utat egy harmadik gitáros, Jimi hangos és spirituális jelenléte teszi még különlegesebbé.
Az egykori Sztálinváros határában Moha bácsi, a Mio hangja észhez kap, és leharcolt gyárudvarba irányit bennünket. Erős dejavu élmény, a Medal of Honor Allied Assaults német gyalogosaként ilyen díszletek között gyilkoltak halálra egykor kollégáim rendre az ebéd és a csoportgyűlés közötti rövid szünetekben. Egy ajtó fölött a "Terminál Bár" felirat dereng - mögötte félhomályso hodály és döngölt padló, valamint a kinti farkasorditó hidegnél néhány celsiussal enyhébb szobahőmérséklet fogad. Az előtérben valóban egy bárpult, hátul hatalmas és üres színpad. Egy órám van az erősítőmet különböző pozíciókba tologatni, amíg az előzenekar megérkezik, újabb óra a hangosítás érkezéséig, ezután már elröpül az a kettő, amit a nyolcadik umca umca után kicsit egyhnagúnak tűnő, de egyébként szerethető Pentele Ska Club a színpadon tölt. Az aréna közben egészen valószínűtlen módon megtelik, nemcsak Ella és Balázs cimboráival, de a dél-dunántúli ska ifjú híveivel is. Közben bevillan, hogy én is voltam fiatal, csak Szolnokon, ahol hasonlóan konfortos helyeken kényszerültünk az időt múlatni, ha zenére és szomjasak voltunk. Nem lehettünk biztosak benne, hogy a színpad előtt pogózó fiatalok bennünket is szeretni fognak, ezért a biztonság kedvéért, akit lehetett, előre elvertünk csocsóban. A showtime kb f11 körül következik be, Ella balján helyezkedem el az első vonalban, mögöttünk a három testőr, rendezői balról Géza, Viktor, és Benedek.
Finnugor vámpír (Ella) Igéretesen dörren a cucc, ám a dal közepén Ella kihagy két sort, Viktor leáll, a többiek követik, majd a gramofon újraindul, és mintha ez nem lenne elég, a dal végére bekövetkezik a Fodor-átok: Fender erősítőm szörnyű nyögések és recsegések közepette elhallgat. Géza 100 wattos marshall fejéhez ketten csatlakozva folytatjuk a koncertet. Ne próbáljátok ki!
Dögös ötös A kisérlet sikerült: az igazi rockandrollt vakon és süketen is el lehet játszani.
Hajlékony(E lla) > Mondhatnám, hogy a Pentele-ska club fergeteges koncertje adta az apropót ennek a kis szociáliSkának, de nem mondom. Tudtuk, ott voltunk, elnyomtuk, oszt kész.
Rémálom > "Köszönjük a türelmet, túl vagyunk a nehezén, a felszerelés végre összeállt: most következik a rémálom" Valaha legjobb konferanszom, pedig nem viccnek szántam, de nevettek.
Csillogó kutya (Ella) > most így utólag azt gondolom, kicsit túlzásba vittem a visszhangot. Az adott körülmények között, sötétben, hidegbenm, remegő kézzel így sikerült eltekerni azt a potit.
Osztálytársam > Géza fergetegeset szólózik. Kell is, mert az én gitáromból csak valami reszelős röfögés hallatszik
Keserű eper (duett) >Először hallom mindkét gitárt, bár az enyém kicsit elvész az alapban. Ez egy premi-eper, ezért kicsit aggódom, hogy ilyen körülmények között nem tudjuk végigjátszani, de vazzeg, ezek megtanulták. Ezt egyelőre felvétel nem igazolja, de élőben volt egy olyan érzésem, hogy jobb, mint próbán
Apának jó > Ezt a gitársoundot (két torzított gitár szól , néha egymást interferálva egy JCM 100 as fejből egyenesen a princeton hangszórójába)mintha direkt ehhez a dalhoz fejléesztettük volna ki. Időnként belémbújt a kisördög, hogy odalépjek a compressornak is, de megkegyelmeztem: Neil Young és Lou Reed technikusai enélkül is fetrengenének az irigységtől. Pedig dehogy.
A Sátán Füreden (duett)Mint a friss levegő , úgy hatott ez a nyugalmas retro-rocker a frusztrált darálás után. A valódi friss levegő közben mégcsak nem is kánforrá, hanem zsíros, büdös, szürke füstté vált és ezen sorok írásakor is itt van velem a szobában.
Esemény után> Ahányszor eljátszom ezt a dalt, annyiszor élem át annak a borzalmas gusztus 20. nak a hangulatát, amikor ezt a potenciális emo-himnuszt szalvétára vetettem, de ezúttal minduntalan arra kalandozott a rakoncátlan gondolat a performansz során, mint hogy jesszasz, ilyen dalokat kell írni, amiben nincs szóló meg hülye effektek csak egy hangos, tiszta gitársika, ami mindenen átgázol, még Géza stratocasterébe is valósággal belefojtja a sikoltást.
Nagy csapat > Na ez az a dal, amiről ma már ha vért izzadok, akkor sem jut eszembe semmi. Minden nyomorult koncerten el kell játszani, de elismerem, hatásos finálé, a felgyorsított refrén a végén már már a Vidám vasárnapok hangulatát idézi. A Pannonos befejezés ideje ,hogy a recepciósok sorsára jusson.
A hét (duett) > Ha már felkaptuk, igykeszünk kézben tartani a ska vonalat, és ehhez kapóra jön a dermesztő felismerés, hogy hétrfő van, azaz holnap dolgozunk. Ezzel a dallal próbáljuk életben tartani a legendát, hogy egyszer vége lesz a hétnek.
Ahogy sejteni lehetett, a hazai csapat táncoslábú közönségéből sokan elszivárogtak, mégis örömteli a felismerés, hogy nem ürítettük ki a házat, és aki maradt, nem tűnt hétköznapi csalódottnak: a fronkisasszony helyi érdekeltségeinek aktív közreműködésével, de mégiscsak visszakövetelnek bennünket! Ilyenkor kell egy biztos kéz, aki a meghajlás után diszkréten beúsztatja a goodbye zenét, majd villany fel, miközben Elvis már elhagyta a stadiont, de ezt a lehetőséget elmulasztottuk, és visszajöttünk ráadni.
B.lamb >Halálom napjáig nem jövök rá, miért pont a bárány a legnagyobb sikerünk a Quimby városában. Gönczy Öcsi aknamunkáját sejtem a háttérben.
Thrill is gone > Na ez volt az a ráadás, amit már nem kellett volna, pedig nagyon fonoman tekergettük, de öten halggattták végig. Igaz, ők követelték a folytatást.
A folytatásról nincs mit írnom. Póka módra zsebre gyűrtem a közadakozásból összegyűlt gázsit, jattoltunk a közönség prominenseivel, majd ki-ki beszállt a Mercédesébe, vagy Opeljába, én berugdostam a hátsó ülésre a bűnös Fendert, aztán irány a fekete puszta a GPS kijelzőjén.
Fábián András - ének, elekromos gitár Kulcsár Géza - akusztikus és elektromos gitárok Nagy Zoltán - basszusgitár Vadász Gábor - dobok vendégek. Rutkai Bori - vers, ének Vadász Alexa -ének, vokál és Fodor Balázs - vokál
Eljött a perc amire évek óta várunk: végre lehetőséget kaptunk, hogy jóvátegyük stúdióban elkövetett büneinket. A fegyverzet a régi: semmi extra, tartósítószer vagy mesterséges színezék: pusztán dob, basszus, gitárok és néhány száraz torok megerősítve Balázzsal és Alexával valamint egy Speckó sztárvendéggel, Borival. Az idő röpült, a bálnák nőttön nőttek a monitorokon, az igényeink az eget ostromolták, a stúdió pedig egyre elkeseredettebben futott jól megérdemelt pénze után. Március idusán mégis úgy éreztük, maradandót alkottunk.
Gábor lefekteti az alapokat Zoli vállvetve brummog