"Mm hmm cool me down mm hmm " Kieran Kane

stúdió day #2-3. 2010. Március 31. City Sound
Sándor Bence, Kulcsár Géza, Kovács Gábor (hangember)

• Gábor megpucolta a dob felvételeket
• Felment a basszus 5 dalra, 2 hátravan.
  
• Benedek elégedetlem az eredménnyel
• Géza elégedett
• Én erősen aggódom...

"Just like starting over" John Lennon

Hejehuja, meg volt az év első próbája. Különösen indult, mindenbe belebújt az ördög, először a hangoló kezdte a szabotázst, majd a stafétát átvették a mikrofonok szép hosszú időre.

Megértem én a pöcsölést, mindenkit zavart hogy nem úgy szól ahogy kellett volna. Aztán egy hangfal szállt be az összeesküvésbe, szó szerint csendben tiltakozott az énekesek ellen. Egy óra múlva szobaadónk lépett be, utolsó kétségbeesésünk mentsváraként, kijelentve ő nem ért hozzá, egyébként is egy 2500 oldalas leirat van hozzá, ha gondoljuk odaadja(mármint ahhoz a kütyühöz, ami összeköti a mikrofonokat a ládákkal). Aztán elkezdett babrálni , és fél perc múlva a csendes tüntető újra szólt, és elkezdett a dallamokat köpni hol Andris, hol az Én hangomon. Egy percig idill fogott el mindenkit. Természetesen ez sem tartott sokáig, mert a Férfiak fele úgy gondolta, az a fránya basszus túl hangos. Én szokás szerint csak pislogtam, globálisan csak távolról tudom hallani a tényeket, ráadásul középen ültem, és nekem onnan nem volt kivetni valóm. (Én mindent a technikára fogok általában, s minthogy nem vagyok zenész, csak kezdemény és nem figyeltem a fent említett okokból, tovább pislogtam). Aztán az aki, csokis bácsit játszott (utólag is köszönjük a vércukorszint emelőt) és aki addig vigyorogva, átszellemülten ide-oda járkálva pengette a basszust, leült a sarokba és megmorcult. Ettől a végére, (és a gyors összepakolásra, no meg a 6 vagy 8 szám legyen-e vitára) mindenkinek lelkiismeret furdalása lett. Persze kivéve Géjzát, hisz ő a rabszolgakulcsár, ilyetén módon nem szabad hogy lelkiismerete legyen, így nem is tudja molesztálni azt semmi.

DE! (Itt jön az optimizmus) Múltkori hisztim, és érzékenységem teljes tudatában írom: nem baj, ha felváltva egyikünk-másikunk egy kicsit érzékenyebb, mert az iránta való lelkiismeret (és helye) furdalás összetartó erőként működik. Ergo a zenekar csak jól jöhet ki, legfeljebb egy idő múlva majd ketten hisztiznek, addig míg az év végére beállhatunk a Macskákba.

Személy szerint Én kiválóan éreztem magam mindent összevetve. A csoki miatt is, az eper miatt is, meg úgy egyébként is. Jól esett a Karacsukai evészet-ivászat, nekem inkább ivászat és főzés után.

• Rémálom a kádban (FA)
• Esemény után (FA)
• Csillogó kutya (GG)
  
• Dead Flowers (FA)
• Finnugor vámpír (GG)
  
• A hét (GG + FA)
• Tiszta Almodóvár (FA)
  
• Hajlékony (GG)
  
• Osztálytársam (FA)
• Keserű eper (GG + FA + DV)

"heard the diesel drumming all down the line. Oh, heard the wires a humming all down the line" Stones

the drums

Zenetanárnőmtől, Jutka nénitől egykor azt tanultam, hogy a sok csillogó villogó japó és amerikai ketyere, mint a Tama, a Ludwig vagy a Yamaha csak múló divat, huilgántempó, néhány nagyságrenddel lemaradva követve a jósági listán a a dobok királyát, a Premiert. ("a prömiert" Ez a kérdés cintányér ügyben fel sem merült nála, mert kizárólag a "svejci" Paiste márkát ismerte, Zidijan, Istambul, és más tötök édességek nála nem jöttek szóba. Sajnos sosem tanultam meg annyira dobolni, hogy ezt a gyakorlatban ellenőrizzem, de ha Jutka néninek igaza volt, Viktor mélységes tisztelet érdemel, amiért nem ismer kompromisszumot: Felszerelése a színpadképünk leglátványosabb elemét képezi. Nemcsak a vörös mahagóni színű Premier dobok és a srága Paiste cintányérok miatt, de azért is, mer az összeszerelésükhöz szükséges állványoklat gondos gazda módjára számtalan kalapdobozban, és egy koporsóban tartja.

the bass

Erről nem is tudom, hogy jogom van e írni, hiszen állítólag nem is hallom a basszushangokat, mindenesetre ezeket hallom, mert egy szaratov hűtőszekrény méretű bivaly ládából jönnek, egy Hartke nevű hideg és humortalan német gép küldi őket,

ezért ha koncerten rossz helyre állok, behorpadt hátamat csak Paul Gaugain modelljei tudják kiegyenesíteni együtes erővel (pl Thaijola, Németvölgyi út 91. ajánlott!) Benedek új zenekarhoz mindig új hangszert szerez be, ezeket "lécnek" hívja, szerencsére nálunk csak a Jazz Basset villogtatja, a mostnában divatos 5 húros marhaságokkal még nem hozakodott elő.

egyik gitáros

Vitán felül Gézának van a legfurcsább felszerelése a világon. A mehikói stratót tőlem vette, abban hiba nincsen. A próbákra is magával hurcolja csilingelő hangú ékszerdobozát, egy 65 wattos Fender princetont, dicséretes, semmi sem pótolja a jó kis hazait. A Princeton tetejére próbán csak egy effekt racket pakol, koncerten viszont egy brutális, csöves Marshall fejet, aminek gyönyörű hangja van, de hiába könyörgünk, hogy vegyen hozzá egy normális ládát, nem, kapaszkodj, mert ilyenkor a Princeton a láda! Ijesztően néz ki a konstrukció, de meg kell hygni, jól szól. A rackből Géza szerintem csak torzítót meg plate reverbet használ - utóbbit úgy kell elképzelni, mintha a legváratlanabb pillantban fejedre öntenének egy vödör jégkockát. Mindennek a tetejében a szólókat Cry Babyvel ríkatja meg Géza.