2008. december 11., csütörtök

"heard the diesel drumming all down the line. Oh, heard the wires a humming all down the line" Stones

the drums

Zenetanárnőmtől, Jutka nénitől egykor azt tanultam, hogy a sok csillogó villogó japó és amerikai ketyere, mint a Tama, a Ludwig vagy a Yamaha csak múló divat, huilgántempó, néhány nagyságrenddel lemaradva követve a jósági listán a a dobok királyát, a Premiert. ("a prömiert" Ez a kérdés cintányér ügyben fel sem merült nála, mert kizárólag a "svejci" Paiste márkát ismerte, Zidijan, Istambul, és más tötök édességek nála nem jöttek szóba. Sajnos sosem tanultam meg annyira dobolni, hogy ezt a gyakorlatban ellenőrizzem, de ha Jutka néninek igaza volt, Viktor mélységes tisztelet érdemel, amiért nem ismer kompromisszumot: Felszerelése a színpadképünk leglátványosabb elemét képezi. Nemcsak a vörös mahagóni színű Premier dobok és a srága Paiste cintányérok miatt, de azért is, mer az összeszerelésükhöz szükséges állványoklat gondos gazda módjára számtalan kalapdobozban, és egy koporsóban tartja.

the bass

Erről nem is tudom, hogy jogom van e írni, hiszen állítólag nem is hallom a basszushangokat, mindenesetre ezeket hallom, mert egy szaratov hűtőszekrény méretű bivaly ládából jönnek, egy Hartke nevű hideg és humortalan német gép küldi őket,
ezért ha koncerten rossz helyre állok, behorpadt hátamat csak Paul Gaugain modelljei tudják kiegyenesíteni együtes erővel (pl Thaijola, Németvölgyi út 91. ajánlott!) Benedek új zenekarhoz mindig új hangszert szerez be, ezeket "lécnek" hívja, szerencsére nálunk csak a Jazz Basset villogtatja, a mostnában divatos 5 húros marhaságokkal még nem hozakodott elő.

egyik gitáros

Vitán felül Gézának van a legfurcsább felszerelése a világon. A mehikói stratót tőlem vette, abban hiba nincsen. A próbákra is magával hurcolja csilingelő hangú ékszerdobozát, egy 65 wattos Fender princetont, dicséretes, semmi sem pótolja a jó kis hazait. A Princeton tetejére próbán csak egy effekt racket pakol, koncerten viszont egy brutális, csöves Marshall fejet, aminek gyönyörű hangja van, de hiába könyörgünk, hogy vegyen hozzá egy normális ládát, nem, kapaszkodj, mert ilyenkor a Princeton a láda! Ijesztően néz ki a konstrukció, de meg kell hygni, jól szól. A rackből Géza szerintem csak torzítót meg plate reverbet használ - utóbbit úgy kell elképzelni, mintha a legváratlanabb pillantban fejedre öntenének egy vödör jégkockát. Mindennek a tetejében a szólókat Cry Babyvel ríkatja meg Géza.

Nincsenek megjegyzések:

"Azt mondtam neked, és most már elhiszed: nem tart örökké semmi sem" Fonográf

Megvolt a 78. is, szokásos búcsúkoncert a Hunniában. Lemezbemutató a tervezettnél alig egy évvel később, de lemez nélkül.  A búcsút n...