Teljesen átalakult a felület, amióta nem jártam erre, még nem tudom, hogyan használjam, ráadásul a Garázsmenetet is tovább kéne írni, hiszen Bálint már reklamált, hogy sosem jutok el a Mokkáig. Addig is szőjünk merész terveket, Hobo modorában
Az idei nyárra 2 koncert van tervezve:
július 6 - Graphisoft Park, ArchiCAD release party (zártkörű)
augusztus 8 - Borhét, Balatonfüred
Mindkét eseménynek sajátos jelentősége van. A zártkörű céges bulinak különösen, mert egyrészt
éppen 10 éve dolgozom itt, ez az első alkalom hogy zenélni hívtak (a Balázzsal közös spontán haknikat nem számítva). Furcsa, de tény, hogy a második EP-ből, azaz az elsőből, amely fizikai formát öltött, éppen kollegáimnak adtam el a legtöbbet, annak ellenére, hogy nem tukmáltam rá senkire, tehát "piacilag" teljesen megalapozott, hogy itt játsszunk. Emellett kár volna tagadni, hogy a dalok nagyobbik részét ezalatt a 10 év alatt írtam, ha nem egyenesen itt, ráadásul a munkahelyi atmoszféra néhány dalszövegbe is beszivárgott.
Füreden és a borhéten nem először játszunk - 2005 ben léptünk itt fel először, a zenekar történetének legsikeresebb koncertjét adva. A sikerélményt nem is a nézőszám indokolta, hanem inkább az , hogy először - és talán utoljára - játszottunk személyesen nem ismert, elfogulatlan közönségnek, ráadásul jól és a rossz idő ellenére nem is voltak kevesen. Egyel többen is voltunk, mint gondoltuk, a feleségem a koncert közben rosszul lett, és másnap a veszprémi kórházban először integetett nekem a fiam egy ultrahang felvételről.
Ő már hat éves elmúlt, nem kevés viszontagság után, de atóta sem hallotta a bandát, ami pedig bennünket illet, a ritmusszekció azóta többször kicserélődött, de Géza és én, valamint az ekkor szintén velünk játszó Balázs szintén rászolgáltunk az ismétlésre. Okkal vetődik fel a kérdés, hogy ha ez a (két) koncert jól sikerül, van e értelme folytatnunk a koncertezést? Hiszen esetünkben - ha nem puskázzuk el - nyilvánvalóan az elérhető legmagasabb csúcsra értünk. Erősen benne van a kalapban, hogy ez lesz az utolsó, persze csak filozofálgatok, semmilyen testületi döntés, ahogyan Szörényi 1984-es visszavonulása mögött sem volt. Szörényi kevéssel ez után töltötte be a negyvenet, és itt a vele való párhuzam sajnos véget is ér.
Mindenesetre, az elég biztos, hogy ha ezt a két koncertet sikeresen abszolváljuk, utána nem fogunk többet lankadó érdeklődésű barátaink biztatására lepukkant budapesti klubokban ingyen játszani. Ha pedig nem sikerül, akkor már csak azért sem.
Mit fogunk akkor csinálni? Természetesen nem oszlunk fel, hiszen a banda jobban szól, mint valaha. Keresni fogunk egy olyan próbatermet, ahol jól érezzük magunkat közönség nélkül is, és zenélünk, akkor és ameddig csak kedvünk tartja. Ha pedig valaki ezért még fizetni is hajlandó, nem fogunk nemet mondani.
Felmerül még annak a lehjetősége, hogy az Illés együtteshez hasonlóan néhány klasszikus dalunk leporolt változatával örvendeztetjük meg teljesen virtuális közönségünket. Már csak azért is, mert ezeket a dalokat, amelyek műsorunk gerincét alkották, soha nem vettük még fel tisztességesen, ennyivel tartozunk magunknak. Van még ezen kívül két új dal, amit egész tisztességesen összeraktunk, ha nem lesz több, máris felvázolható 2013-as EP-nk tartalomjegyzéke:
Nehezen találtuk meg a helyet, amely inkább egy Non-stop ABC-re emlékeztetett, és rocktogon szerűen ketté van vágva koncertteremre és egy piros retro szkájjal bútorozott bárra. Még így is a bárban volt a kellemesebb atmoszféra, ezért kicsit szomorúan szereltük be a másik helyiséget. A Nulladik Változat nem hozott magával számottevő tömeget, de néhány darkos lány azért szemlátomást rájuk mozdult. Feltűnő volt a darkos fiúk tüntető távolléte, pedig a NV nszámukra is szolgált attrakcióval egy csinos és ügyes doboslány személyében. Megnéztem a Változat koncert felét, kicsit hangos volt a gitár, de kétségtelenül profin zenéltek, mégis arra gondoltam, hogy bárki bármit mond, mi igazából nem vagyunk igazi alternatívok, de ne is legyünk.
Miközben a Változat elpályázott egy másik aznap esti koncetrjére, lassan szivárogni kezdtek a mi vendégeink is, akiket ismét módomban áll név szerint megemlíteni:
Balázs, Petra, Gyuri, Anita, Máté, Máté anyukája (Éva?), Helga, Rika, Bitter (bár Robi igazából csak Mariannt jött megnézni, de sajnos rosszul saccoltam a művésznő színpadra lépésének időpontját) valamint Mariann barátnője, egy pszichológus hallgató lány (Fanni?) Ehhez képest mintha többen lettek volna, talán ottfelejtett darkok, vagy korán kelő Nymphea rajongók és tagok szaporították sorainkat, de a helyiség azért így is kongott.
A zenekar rendben volt, néha ugyan repült egy két dobverő, a felvétel alapján úgy tűnik, én baromi hangos voltam, de Géza szólóit lehetett hallani, és Mariann nagyon csinos volt, és szépen lenyomta a két dalt, a végére egészen felbátorodott. A szöveget lehetett érteni, bár Gyuriék szerint a közönségnek háttal énekeltem.
apának jó
esemény után
jóbarát
almodóvar
édes az eper (feat. VM)
hajlékony (feat. VM)
vége a hétnek
++
nagy csapat
dögös ötös
A ráadás után szinte már fel sem kaptuk a fejünket arra, hogy a hangember képtelen volt valami ilyenkor szokásos zenét belökni, helyette bután álltunk a felkapcsolt fényben és farkasszemet néztünk a megszeppent közönséggel, konstatálva, hogy mi vagyunk a többen.
Utána dumáltunk kicsit a Graphis bandával, amit végülis minden nap lehetne, ha nem látszanánk ki se a munkából ugye, vagy legalább rendes időben járnék ebédelni. Közben úgy látom, szegény Balázsnak ellopták a biciklijét. Közben nehogy egy estére foci nélkül maradjak, többen is belerángattak számomra megalázó csocsózásba. Vendéglátó zenekarunk, a szinpatikus Nymphea nyomta grunge-os zenéjét amolyan Nirvana MTV unplugged módra, csak lokális Krist Novoselic nélkül, amely t szemlátomást még új volt nekik, de az énekes egész jó lett volna, ha nem zavar össze kindenkit az indokolatlan csörgőzéssel. Szerencsére ők is hoztak magukkal egy látványos színpadi elemet, ahogy a Nulladik Változat a szőke doboslányt, mégpedig egy eredeti vintage Fender Super Six erősítőt, amely akkora volt mint egy gardrobszekrény, amit a srác a koncert végeztével további show elemként egyszerűen a hátára kapott.
Erősen bízunk benne, hogy a közönség elégedetten távozott...DE volt aki nem elégedett meg ennyivel. Helga és Rika úgy érezték, nem folytatódhat az éjszaka barátok és muzsikaszó nélkül. A barátokat az Almássy téri city pubban találták meg, a muzsikaszót meg a gitáromban. A City Pubban kb 5 évvel ezelőtt jártam utoljára, Balázs szárnysegédjeként, akinek ez volt akkor a törzshelye. Azóta sokat változott a hely (előnyére) , amely felüdülést jelentett a Delírium után. Hogy mást ne mondjak, nem én cipeltem oda a közönséget, hanem a közönség emgem, és még ott is találtunk - döbbenet! - zenére fogékony vendégeket, akik teljesen önszántukból, pusztán néhány italt meginni és dumálni mentek be egy szórkaozóhelyre, nem a tulajdonos által "szerződtetett" zenész iránti barátságból és szimpátiából, hogy ne érezze magát egyedül a színpadon és a bárban. Ennek örömére a hajnali órákban megtartottam első "nemkoncertemet"- egyben egy ügyes vokálos-tökös lány, Rika kiséretében eddigi legsikeresebb szóló-performanszomat.
Néhány dallal kollégám és barátom szellémét is sikerült megidézni, olyannyira, hogy egy hosszabb kommentárnál rám is szóltak, hogy ne legyek Fodorabb a Fodornál.
nemkoncert (city pub, almási tér): 00:30-03:20
FA: ének/gitár EE: ének, vokál, rumbatök ismeretlen vendég: Cseh Tamás
Nagy várakozás előzte meg az eseményt, sajnos csak a banda részéről. A meghívott közönség zöme távolmaradásával tüntetett, ezért a felsoroltak alapból is minden tiszteletet megérdemelnek, amiért hajlandóak voltak péntek este egy álló óra hosszat elviselni az élőzenét egy viszonylag normális helyen - különösen Barbara és Bence, akik tudják, hogyan kell egy rockandroll koncerten viselkedni. A zenekar kissé zilált idegállapotban állt színpadra- Viktornak bruttó 10 perc állt rendelkezésre hogy összeszerelje az esőcsináló hangszereit, de a Stomegnél debütáló techikusgárda ezt másfélórás csúszássá növelte. Géza nem látszott, Benedek nem hallatszott, Ella pedig valószínűleg vizsgadrukk által okozott lila ködben töltötte az este jó részét, szerencsére a hangja nem hagyta cserben. Engem viszont a közönség döbbent csendjénél csak a saját erősítőm rikácsolása sokkolt jobban....
almodóvar pánikkezdés, határozatlan, kásás gitárhang, vakvágányos szólók, az énehang bizonytalan, de a dallamvezetés megfelelő
osztálytársam nem túl erős verzió, az elmosódott riff miatt, de Ella szépen támogatja a refrént
geometria akadozva indul, gitárszóló homályban marad, de a refrén után rátalálunk a groovra.. sajnos a közönség ezt nem érzi.
rémálom Mégegy dal aminek a riffjét tönkreverte a gitársoundom. Gitárszólók után a hires későn belépés. Muddy Waters szinte minden koncertfelvételén van ilyen. Nem állítom, hogy szándékos volt, de az éneket illetően nem egészen ezt beszéltük meg, úgyhogy az vesse rám az utolsó követ....
finnugor vámpír Az első lelkesebb közönségreakció. Ella nagyon szépen hajlítgat, bár van ebben néhány prozódiai kérdés, amit nem ártana tisztázni.
a Sátán Füreden unottt, lelketlen verzió, Géza szólójától valamivel jobb.
édes az eper Az első olyan dal a koncerten, ami valemelyest bejáratott benyomást kelt, pedig friss hús (bogyósgyümölcs) . Biztosan tök függetlenül attól, hogy sokat gyakoroltuk. Sok az a háromperces gitárszóló, valamelyest szikkasztani kéne, de kétségtelenül vannak benne szép motívumok. Egyébként az egész dalban sok finomság van, amiből szintén vissza lehetne nyesegetni, mert úgy könnyebb lesz eljátszani, a közönségnek meg valószínűleg az is ganzegal ha az Afrikát játsszuk el a KFT től. . Ella leírja százszor: ENGEM ELVISELNEK
jóbarát nem volt vele nagy gáz, bár messze tompább volt a szólóm mint bármelyik találomra kiválasztott próbán. Viktor lendülete is mintha megkopott volna.
apának jó Viktor szerint ez unalmas, de igazából ez egy kemény rocknak lett megírva, ex-történelemkülöntanárom, gróf Bedey Endre szép szavával : nem úgy kellene előadni, mint egy bánatos lófasz a meleg vízben, és talán megállna a lábán 5/4 es betétrész nélkül is.
esemény után Még lett volna egy dal, amit egyébként is utálok, szerintem ez tökéletes befejezés volt. Egyrészt korrektül el tudtuk játszani, másrészt mi más volt ez (legyünk őszinték: és nemcsak ez) a koncert, mint egy erős felindulásból elkövetett, meg nem gondolt, örömtelen és balul végződött félrekúrás. Ha lenne ilyen pirula, most csoportosan vehetnénk be.
András régi álma teljesült, amikor Benedek Szabolcs kezdeményezésére végre Örkény István látogatása után mintegy negyven évvel felcsendült a "Sátán" Füreden, nem is akárhol, hanem Blaha Lujza nyaralójának teraszán, ahogy azt kell: abból az alkalomból, hogy Szabolcs és lengyel kollégája új kötetekkel jelentkeztek a könyvhétre. A felolvasások szünetében a férfiak® akusztikusra hangolt slágereit Sziámi "Zuhanórepülés" és Cseh Tamás "A krakkói vonat" c. szerzeménye foglalta keretbe a megjelent közönség és az íróemberek és asszonyok nagy megelégedésére. A vacsora alapján Blahánénak sem lehetett panasza a szakácsra.
védett férfiak ® light - a továbbiakban müvészek a müvészek aláfestenek, író megfigyel
a közönség (a Fábián család jelentős arányban képviseltetve)
Ötvös Csöpi birodalma, a móló-ide még visszajövünk András és a zenekar első hivatalos- és egyáltalán - elismerése
"I watched your vision forming carried away by a moonlight shadow" Mike Oldfield
A Bárka Színház az Üllői úttól nem messze, a volt Ludovika katonai akadémia vívótermében üzemelt. Itt gyakorolt a század elején minden fiatal katonatiszt, aki később valamelyik háborúban elpusztult.
Május elején néhány fiatal író, Benedek Szabolcs, Ménesi Attila, és Andrea, akinek a vezetéknevére nem emlékszem, felolvasóestet tartott. Szabolccsal ismertük egymást a középiskolából (addigi életemet első regénye egyik kitalált szereplőjéről mintáztam) az az ötlete támadt, hogy megtámogatja zenei törekvéseimet azzal, hogy mi helyettesítsük a kortárs író, Hazai Attila ilyenkor használatos zenekarát, a Pepsi Érzést. (Hazai 2012-ben fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt)
Elsőként Laci és én értünk a helyszínre. Laci éppen aznap állam (egyház) vizsgázott le teológiából sikerrel, ezért nem győzte fogadni a gratulációkat. Belépve a színházba egy büfészerűségben találtuk magunkat. Meglepődtünk, hogy itt fogunk játszani. Egy valódi színházra számítottunk kimondatlanul, súgólyukkal és függönnyel. Ehelyett egy félhomályos presszóban találtuk magunkat, ahol már ott üldögéltek az írók. Ismerkedtünk, heherésztünk, de nem sikerült feloldódni, a két csoport másképpen képzelte el a másikat. Szabolcs rózsaszínű zakóban volt, ami nem tett jó benyomást a rockerekre. Ménesi Attila első kérdése ez volt: Hoztatok füvet srácok? Szégyenünkre nem hoztunk füvet.
Hamarosan megérkezett Bogár és Roland is. Elkezdtük összerakni a cuccot, a Géza nevű technikus segítségével Közben megérkezett dobosunk, Viktor is, szokás szerint Pearl-dobokat reklámozó pólóban. Egy idősebb „Nagy generációs” fazon megkérte Viktort, hagy próbálja ki a dobokat, amit ő nagyon különös módon megengedett neki.
Ekkor már igen éhes voltam, és szóltam Bogáréknak, hogy menjünk már el kajálni, de nem jöttek, más dolguk volt. Aztán már jöttek volna, de közben elkezdtünk Rolanddal hangolni. Roland helyettesítette Lacit a számok felében, valamint beugrott még hozzánk gyerekkori zenészpajtásom Kaszi, aki Viktort cserélte le négy számban. A sztárparádét friss szerzeményünk, az ausztrál lány, Marie Hill koronázta meg. Marie a Moonlight Shadow és a Parting Song (egy ausztrál specialitás) mellett a Mono legnagyobb slágereinek angol fordítását készült elénekelni a bandával, amely így már a nemzetközi színtér felé is kacsintgathatott.
Szokás szerint az utolsó pillanatra hagytuk a dalsorrend összeállítását. Mivel nem volt semmi írószerszámunk, ki mástól kérhettünk volna, mint az íróktól, de papírjuk nekik sem volt. Megrökönyödve kérdeztem Andreát: mi történik, ha egyszer csak jön az ihlet, mondjuk a metrón, és pont nincs papírja? Andrea így felelt: „Jó kérdés, ma a metrón jutott eszembe egy vers, meg kellett jegyeznem” És elszavalta a verset. Megilletődve hallgattuk.
Elindultam az Üllői úton, és találtam egy étteremnek látszó helyet. Az ajtóban egy táblára krétával ki volt írva bableves 500 Ft. Lementem a pincébe. Odalent családias volt a hangulat , csak két asztalnál ültek tízen-tízen, romák. Mivel mindenki felkapta a fejét amikor beléptem, visszafordulni már nem lehetett. Gondoltam semmi baj, nem fognak megkéselni, odamentem a szintén roma csaposhoz
–Mit lehet itt enni –kérdeztem kedvesen mosolyogva, közben Terence Hillre igyekeztem gondolni –Már nincs konyha, semmit-felelte. –Miért? Hiszen még csak nyolc óra van!? –Testvérem,, itt már évek óta nincs konyha.
Mikor visszaértem a színházba, már ment a felolvasás, és elég sokan voltak, de nem láttam senki ismerőst. Ott volt Viktor leendő volt felesége, Juli, valamint az öccse Gergő, azon kívül senki. Bementem a terembe és hallgattam egy darabig az előadást. Éppen valami verekedésről volt szó, egész érdekes sztori volt. Később tudtam meg Kaszitól, hogy Szabolcs novellája volt, ami egy megtörtént eseményt dolgoz fel : D. Tóth Csaba műkedvelő festő verekedett össze valakivel. Patak vér folyt. Kifelé menet találkoztam Siklósi Krisztával és Tamással. Kriszta énekesnő, galériában dolgozik, és írtunk egyszer együtt egy számot. Ma este nagyon jól nézett ki, valószínűleg mert ő is azt hitte, hogy színházba mennek. (üzenet a jövőből: 2010: Kriszta Bogár három gyermekének anyja!:)).
Tamás fogtechnikus, Műegyetemre járt ő is, de aztán idejében otthagyta, amiért nagyra tartom. Emellett indusztriális zenét játszik, számítógépes kavarással csinált egy cd-t. Tamás szomorúan mondja, hogy elküldte a Wantednak a cd jét, de helyette a Műszaki Hiba demojával foglalkoztak inkább. Kriszta pár éve szerepelt egy holland válogatáslemezen, de az ő zenekarával sem történik semmi mostanság, a tagok nagy linkek lehetnek, akárcsak mi magunk. Ott volt Hódi Szabolcs is gyerekkori barátnőjével, Gabival, kicsit meghízott (Szabolcs, és nem Gabi!), de jól nézett ki, és megint megnevettetett mindenkit a kórházi történeteivel. Szabolcs betegsége ugyanaz, mint Antall Józsefé volt, mondjuk ki: egyfajta rákja van, de szerencsére ő nagyon bizakodó: mint mesélte, Antall halála óta sokat megtudott az orvostudomány erről a betegségről. Viccelődve meséli, hogy lényegében lemondtak róla, ami őt hallgatva tényleg képtelenségnek tűnik. (Halló itt 2010: Szabolcs él és virul, négy gyermekük van Gabival. Ne mondja senki sem, hogy csupa szar hírem van...)
Ekkor már Marie is előkerült, néhány ausztrállal, Carolynnal és egy amerikai lánnyal akit fura módon Tatjánának hívtak, valszeg nem a hidegháború idején kapta ezt a nevet.
-Nini, csak nem te is a Bogár koncertjére jöttél?–kérdezte Kis Zoli, egykori csoporttársam. No comment.
Mindenki kérdezgette, hogy mikor kezdünk már el játszani, mert elmegy az utolsó busz, de az irodalmárok képtelenek voltak abbahagyni a felolvasást. Végül tíz körül kezdtünk, elég sokan el is mentek addigra. Marie eleinte ideges volt, de a végére belejött a dologba. A Cramberries énekesnőjéhez hasonlóan remegett a hangja, de a közönségnek így is nagyon tetszett, sőt azt hitték, direkt csinálja.
Bogár szokás szerint formáján felül játszott, csak nagyon visszafogta magát. Nem énekelt (igaz erre mi kértük legutóbb) nem beszélt, és szinte végigülte a koncertet, ami engem nem zavart, de később többen is szóvá tették. Laci Rolanddal váltakozva elég jól szerepelt, bár én nem nagyon hallottam egyikőjüket sem.
Roland nagyot domborított a spanyol és a blues számokban. A dobosoknak nem tett jót a cserélgetés, mindketten elég halványak voltak, különösen Kaszi, akinek nem volt ideje belejönni a négy szám alatt. Viktor azzal együtt nem nagyon hibázott, és pontosabb volt mint máskor. Ami engem illet, bár többször is elfelejtettem a szöveget, nem énekeltem rosszul. A spanyol szám különösen jól sikerült. Bár elég gyengén gitároztam, de vegyétek figyelembe, hogy a showmani teendőket is én láttam el. Mindent egybevetve ez volt talán a Monó pályafutásának legjobban sikerült és leghosszabb koncertje, főleg Rolandnak, Marie-nek, és a kibővült repertoárnak köszönhetően. Tizennyolcan tartottak ki a végéig, köztük Szabolcs, Gabi, valamint alkalmi managgerünk, Benedek Szabolcs és első felesége, Timi. Amúgy mindenkinek nagyon tetszett Marie, az új szerzemény.
Néhány észrevétel a közönség soraiból:
„Azt mondtam a barátaimnak, gyertek el, a zenekar elég szar, de Bogár is játszik benne. Hát jól leszidtak utólag, hogy nem is volt olyan rossz, értitek?” –D. Tamásné Móni, háztartásbeli.
„Az angol szövegektől nem lett jobb, de rosszzabb sem, teljesen új dimenzióba került az egész!” –K. Tamás, zenész, fogtechnikus.
„A napóleon és a spanyol szám nekem mindig is tetszett, de volt egy szám amit nagyon elhúztatok asszem a kikelet, volt egy másik amiben túl sok rész volt (perselymalac, a szerk. ) azok nem tetszettek. Az ausztrál szám? Na, az nem tetszett.”–S. Krisztina, virágkötő.
„Nagyon jó volt az új csaj, érdekes volt ahogy a hangját rezegtette, titeket nem idegesített hogy a sok bunkó meg beszélgetett hátul? Nem is gondoltam hogy a Moonlight Shadowt is el tudjátok játszani!”–H. Szabolcs, statikus
„Jó ez a Monó, csak éppen semmi különös. Valami hiányzik belőle!” –B. Szabolcs, közgazdász, író
„Még a Santanat nyomjátok el srácok”–ismeretlen negyvenes dobos, tacskótulajdonos
A koncert után még jó darabig ott maradtunk iszogattunk amíg a Viktor cimborája ki nem dobolta magát teljesen. A csapos, a Géza, és a dobos fazon is elégedett volt a koncerttel. Bogárral és Lacival hazavittük a cuccot, majd újra összegyűltünk a Süss Fel Nap nevű helyen. Ez egy elég ócska hely, sok füsttel és szar zenével, drága sörrel, de Viktor és Roland szeretik valamiért. Valószínűleg itt teremnek a mindenre kapható csajok.
A rövid idő alatt amíg ott voltunk, megbeszéltük a Monó együttes jövőjét. Laci világnézeti okokból (rockzene és sátánizmus összefüggései) továbbra is csak a múltban kíván részt vállalni. Bogár véleménye szerint egyáltalán nem biztos hogy szükség van-e fejlődésre, mivel az eddigi eredményeknek objektív megítélésével még adós a kritika. Ebben talán igaza volt, de nem tudott tovább koncentrálni a témára, mert feltűnt a színen egy szőke lány (mint később megtudtam Bogár kvázi barátnője, Edina) egy másik fickó társaságában.
Viktor szerint a legnagyobb probléma a felállással van, ezért azonnal felajánlotta a lemondását, és hogy előtte még kirúg mindenkit, de végül is csak egy kisgazda képviselőjelöltet fosztott meg a szélesebb publicitástól, már az utcán.
Rolandot megpróbáltam rávenni, hogy állandó tagként csatlakozzon a bandához, de csak sejtelmesen mosolygott. "Neked egy blues zenekart kéne csinálnod, András. Abban benne lennék. Te egy blues gitáros vagy".
Nem tudtam eldönteni, hogy ezt az észrevételét kritikának, vagy dicséretnek szánta e, és hogy komolyan gondolta-e a zenekaralpítást, mindenesetre amikor Viktorral megpróbálkoztunk Roland ötletével, ő maga nem állt kötélnek.
Visszatekintve, talán Szabolcsnak volt leginkább igaza: valami tényleg hiányzott a Monóból, viszont volt benne valami, amit máshol azóta sem találok.
.jpg)
