"I am my own grandpa" Willie Nelson

ELTE Könyvtár klub 2009 június 5. péntek
GG: ének FA: ének/gitár SB: bass DV. dobok KG: gitár
+ Szandra, Anna, Csabi, Gabi, Kata, Gyuri, Bence, Barbara, Milan, Marci, Gönczy Bruderz, Ági

Nagy várakozás előzte meg az eseményt, sajnos csak a banda részéről. A meghívott közönség zöme távolmaradásával tüntetett, ezért a felsoroltak alapból is minden tiszteletet megérdemelnek, amiért hajlandóak voltak péntek este egy álló óra hosszat elviselni az élőzenét egy viszonylag normális helyen - különösen Barbara és Bence, akik tudják, hogyan kell egy rockandroll koncerten viselkedni. A zenekar kissé zilált idegállapotban állt színpadra- Viktornak bruttó 10 perc állt rendelkezésre hogy összeszerelje az esőcsináló hangszereit, de a Stomegnél debütáló techikusgárda ezt másfélórás csúszássá növelte. Géza nem látszott, Benedek nem hallatszott, Ella pedig valószínűleg vizsgadrukk által okozott lila ködben töltötte az este jó részét, szerencsére a hangja nem hagyta cserben. Engem viszont a közönség döbbent csendjénél csak a saját erősítőm rikácsolása sokkolt jobban....

• almodóvar pánikkezdés, határozatlan, kásás gitárhang, vakvágányos szólók, az énehang bizonytalan, de a dallamvezetés megfelelő

• osztálytársam nem túl erős verzió, az elmosódott riff miatt, de Ella szépen támogatja a refrént
  
• geometria akadozva indul, gitárszóló homályban marad, de a refrén után rátalálunk a groovra.. sajnos a közönség ezt nem érzi.
  
• rémálom Mégegy dal aminek a riffjét tönkreverte a gitársoundom. Gitárszólók után a hires későn belépés. Muddy Waters szinte minden koncertfelvételén van ilyen. Nem állítom, hogy szándékos volt, de az éneket illetően nem egészen ezt beszéltük meg, úgyhogy az vesse rám az utolsó követ....
  
• finnugor vámpír Az első lelkesebb közönségreakció. Ella nagyon szépen hajlítgat, bár van ebben néhány prozódiai kérdés, amit nem ártana tisztázni.
  
• a Sátán Füreden unottt, lelketlen verzió, Géza szólójától valamivel jobb.
  
• édes az eper Az első olyan dal a koncerten, ami valemelyest bejáratott benyomást kelt, pedig friss hús (bogyósgyümölcs) . Biztosan tök függetlenül attól, hogy sokat gyakoroltuk. Sok az a háromperces gitárszóló, valamelyest szikkasztani kéne, de kétségtelenül vannak benne szép motívumok. Egyébként az egész dalban sok finomság van, amiből szintén vissza lehetne nyesegetni, mert úgy könnyebb lesz eljátszani, a közönségnek meg valószínűleg az is ganzegal ha az Afrikát játsszuk el a KFT től. . Ella leírja százszor: ENGEM ELVISELNEK
  
• jóbarát nem volt vele nagy gáz, bár messze tompább volt a szólóm mint bármelyik találomra kiválasztott próbán. Viktor lendülete is mintha megkopott volna.
  
• apának jó Viktor szerint ez unalmas, de igazából ez egy kemény rocknak lett megírva, ex-történelemkülöntanárom, gróf Bedey Endre szép szavával : nem úgy kellene előadni, mint egy bánatos lófasz a meleg vízben, és talán megállna a lábán 5/4 es betétrész nélkül is.
  
• esemény után Még lett volna egy dal, amit egyébként is utálok, szerintem ez tökéletes befejezés volt. Egyrészt korrektül el tudtuk játszani, másrészt mi más volt ez (legyünk őszinték: és nemcsak ez) a koncert, mint egy erős felindulásból elkövetett, meg nem gondolt, örömtelen és balul végződött félrekúrás. Ha lenne ilyen pirula, most csoportosan vehetnénk be.

Kezdés: 21:00 befejezés: 21:50

"Her tits and ass with soul / She's my little rock & roll" Keith Richards

2009 február 9, húsgyár.

FA: ének, gitár / KG: gitár /SB: bassz / DV: dobok, cinek

"Magatok urak, ha Ellátok nincs." Hűh, ez durva volt, de elfáradtunk. A főnénink tanult, a kis gézán gúz betegeskedett, benedek húzott hamar, igy rövid de velős próba lett. Ezek (a cd re szánt húzós hatos) mentek:

• Almodóvar -nekem elsőre is jó volt, de Géza szerint gyors. Másodszorra már neki sem.
  
• Esemény után - bence szerint ergya. De másodjára már nem! (géza rálépett a gáz pedálra)
  
• Csillogó kutya - kicsit ellátalan, de azért eldöcögött
  
• Apának jó -most mégjobb. megegyeztünk, hogy no tapping, plusz fény drült egy apróbb ritmikai hibára (Géza)
  
• Az alkalom (Ex-monók only. Többieknek nem jött be, de ezeknek elsőre soha semmi nem jön be).
  
• A hét - hűh de rossz volt...bizos hogy fel kell ezt venni? Szerencse hogy viktor reagge (vagy raegge?) órűkat készül venni.
  
• Hajlékony - az nem volt....
• Jóbarát - üvöltős verzió, még a Quimby koncert hatása alatt. Szerették, csak ne játsszam túl. Oké.

Viktorral utána elmentünk Sápi Géza harisnyagyárból kialakított barlangjába, a házigazdát (30) és DukePetet (34) ünnepelni. Ott egy lánybanda húzta éppen, egész jól, Groober régi csapata. Groobert megöleltük, a Duke-al kezet ráztunk, aztán jöttek a Stomegek. Egész kíválóak voltak, bár a basszus halk volt az ünnepi alkalomhoz és az előlányzenekarhoz képes, Micked visz az előlányokat überelve egy óvatlan mozdualttal segget villantott, ettől a körülöttünk álló férfinézők összerezzentek. Keefed gitárja jobban szól, mint valaha (biztos valami új retro pedál) , de Sympathy kicsit szétcsúszott, eközben távoztunk. Dini Ronniesodik és gömbölyödik szépen, de jobban áll neki az új strato mint Árpinak. Groobertől megtudtuk, hogy ő nem lett Sherylled Bitteréknél, viszont márciusban a Stomek Bitteréket (Blue Motel) viszik magukkal a könyvtárba, így nem is érdemes magunkat forsziroznunk. Bitter a Stoned állandó vendége, szinte már Blondied. Azon gondolkodtam, hogy aránylanak a Férfiak a Stomeghez képest? Nem akarok nagyképűsködni (Sowhanded! Sőt, godded!), ezért pusztán az ex-dobost tekintve mi lehetnénk a Creamed, csak azért mert a kevébé sikeres Pretty Things-et (Dick Taylor bandája a Jaggerékkel közös Little Boy Blue után) nehezebb ragozni. Meg kell még említeni, hogy a Stomeg (Duke?) felvonultatott egy új groupiet, nagyon csinos, bár alkatilag inkább az én méretem, mint bárkié a rosszarcúak közül! A Honky Tonk Women alatt a jelenlévő hölgyek, köztük az új lány, Groober és és lánybanda tagjai csatasorba álltak, felidézve a Let's Spend the Night together film egyik leglátványosabb jelenetét. A műsor nagyjából így alakult, ameddig követtük:

• Start Me Up
• Brown Sugar
• Honky Tonk Women
• Little T&A
• Miss You
• Under my Thumb
  
• Sympathy for the Devil...
• Sattadattadatta...
  

Hazafelé Viktor tőle szokatlan módon Benedek mai próbamunkáját méltatta. (Ivott is, meg aztán tényleg nem hallatszott Duke!:) Aztán közösen arra jutottunk, hogy nekünk minimum egy producer kell, ha nem egyenesen Brian Epsteined. Viktor Sápi Gézát favorizálja (nahiszen!) szerintem kérdezzük meg a speckós Zsombort, vagy egyenesen Pierrot! (vicc)

See you Monday. februárius 16.

"Én már nem muzsikálok, csak egy jelet adok a gépnek" -Quimby

a másik gitáros (első rész: dinamikai effektek)

Aki Jimi Henderixnek Roger Mayer, Lou Reednek Pete Cornish, az nekem Katica és a férje, Zsolt, azaz tőlük származnak azok a kütyük, amiket a koncerteken a gitárom és az erősítő közé kötve taposok. Valójában az említett sikeres kollegáktól eltérően ezeket előzetesen én válsaztom ki ebayen, mielőtt Zsolt bőröndjében az újvilágból a régibe érkeznének, de a párhuzam ezen kívül egyáltalán nem túlzó. Zsolt már több kiló, számára és a vámosok számára ismeretlen funkciójú vasat hazacipelt, amire Roger Mayer sohasem lett volna hajlandó, akkor sem, ha tudja milyen sokra viszi Jimi.

Jiminek is megvoltak a segítői nyilván, de nem hiszem, hogy valaha is olyan kemény helyzetbe kerültek volna, mint amikor a "compressor-sustainer" feliratú roszdás, nehéz vaskockát az éber biztonságiak detonátornak vélték. A rettenetet keltő doboz előkerült végül, és alapjában véve valóban detonátronak, azaz szólókiemelésre használom. Különlegessége, hogy valószínűleg a Fender egyetlen olyan fennmaradt kompresszora, amely nem tűnt el a világ valamelyik repülőterén. Emellett ritkán egy szintén vintage

Yamaha CO-1 kompresszort is használok, ennek szép hangja van de sajnos kompresszortól szokatlan módon zabálja az elemet. Másik hibája, hogy susteinerként a fendertől eltérően igazán nem használható, inkább a countryhoz vagy a rockabillyhez nélkülözhetetlen határozott, pengő kezdőhangok hangsúlyozása az erőssége, ezek a hangok viszont sajnos a Védett Férfiak zenéjében egyelőre határozottan nélkülözhetőek, így e rtika, műszakilag és használhatóság szempontjából is igényes darab, elsősorban a könyvespolc dísze marad.


Nagyteljesítményű csövek híján gondoskodnom kell arról is, hogy dinamikusabb játék esetében a túlvezérlésből adódó kellemes, bizsergetően meleg hangokat produkálja az erősítőm.
Erre a célra eddig nem találtam jobbat, mint a Marshall Blues Breaker pedálját (nem taiwani, az eredeti angol). A Stoned gitárosának bigyói között láttam ilyet, kipóbáltam, megtetszett, és én is kerestem magamnak egyet. Nem bántam meg, a bluesokon kívül minden olyan dalban ezt használom, ahol a tisztánál kicsit karcosabb, erőteljesebb hangot szeretnék további effektekkel dúsítani, pl phaserrel a hétben vagy a tremoloval a diplomata bluesban.

Egyetlen hibája, hogy annyira sima, kellemes hangja van, hogy néha már ki sem akarom kapcsolni, vagy szeretnék valami ércesebbet hallani. Na ilyenkor ugrásra kész az

Ibanez Tubescreamer 9, ami viszont már ismét Katica érdeme. Nehezen barátkoztam meg ezzel a pedállal, ami szobagitáros sznobok és fotelrockerek vitrinjének díszhelyén szerepel, különösen, ha feketecimkés, és nem siralmas ezüstcimkés reissue, mint az enyém. Valójában a TS-9 is ócskavas az egyetlen eredeti TS-808-hoz képest, de vannak olyan igénytelen gitárosok, mint a néhai Steve Ray Vaughan aki a TS-10-et sem rejti véka alá. Steve okai számomra ismeretlenek, de a Diniét kipróbáltam, és úgy találtam, hogy tök ugyanúgy szól, mint az én TS-9-em (sőt, khm, talán valamivel jobban, de persze ez hülyeség, nem lehet) ezért a magyar Keeleyhez, a moddoló mágus Eldzsihez fordultam segítségért. Eldzsi keményen dolgozott a projekten, egyebek mellett a vezérlő chipet kicserélte egy másikra, így a specifikáció már hajszálra ugyanaz, mint a legendás TS-808-én, nem mellesleg, fotlrockerek számára világos, hogy ez más lett, mint volt, mert a korábbi piros helyett a led kéken pislákol a sötétben, ahogy a képen is látható. Emellett a Eldszi kezelése óta tisztább, melegebb hangot produkál, finomabb állítási lehetőséggel a kisebb torzítású tartományban. A legnagyobb előnye ennek a pedálnak, hogy határozott, erőteljes effektet biztosít, miközben az eredeti gitárhang dinamikáját és színezetét megtartja. Szemben a bluesbreakerrel, ami egy finom, csöves jelleget ad az alaphanghoz, a tubescremer azt változatlanul hagyja, és miközben egy durva, de transzparnes textúrát pakol rá, megtartja annak dinamikáját.

Valójában most kezdek rákapni eennek a dinamikának az ízére: olyan, mintha egy túlvezérelt akusztikus gitáron játszanék. Az újabb dalokban, mint az apának jó, almodovar, vagy az esemény után, kizárólag a tubescreamert használom.

Kresi 30 - VF live #1

2004. április 9., Blue River állóhajó, 

A Védett Férfiak első fellépése, a Stoned zenekar vendégeként egy dunai állóhajón zajlott. Az esemény apropóját kedvenc HR-esünk, Kresi születésnapja adta, mellette Balázs főnöke, Konó is kerek évfordulót ünnepelt, ezért a hajó utasait nagyrészt a nagy csapat tagjai alkották a Stoned zenekar barátai mellett. A fenti kép az egyetlen emlék az eseményről, és a zenekar második felállását ábrázolja. Érdekesség, hogy néhány próbát követően először és utoljára játszott velünk az itt látható ritmusszekció.

A dobok mögött a volt matróz és hórukkember, Földvárszky Zoli ütötte a bőröket. Zoli neve emlékeinkben összefonódik a Csepel művek egy óvóhelyének pincéjében berendezett félkomfortos próbahellyel, mivel azért távozott a zenekarból, mert egy késő esti próba után nem vittük autóval haza, csak a HÉV-ig. Az esemény körülményeit elemző email-váltás féltett kincse a zenekar archívumának. Zenészkarrierjének folytatásáról nem tudunk.

Istvánt első próbahelyünk, az S.P. stúdió hangmérnöke, Sanyi bácsi ajánlotta figyelmünkbe. korábbi zenekara, a Hepp éppen dögrováson volt, és így felszabadultak kapacitásai. Rögtön tudtuk, hogy nagy tudású és rutinos zenész csatlakozott hozzánk. Sajnos ezt ő is tudta magáról, és a zenekarnak nem tudott ehhez mérhető jelentőséget tulajdonítani. Első koncertünkön felkészületlenségére hivatkozva csak hosszas rábeszélésre vett részt, majd miután beigazolódtak aggályai, visszatért anyazenekarához.

Egyébként ez volt első fellépésem eddigi legkitartóbb zenésztársammal, Kulcsár Gézával, és várakozásainknak megfelelően pompásan sikerült, ezért innen számitjuk a zenekar nyilvános történetét.

A műsor: (kb.)

• Mary had a little lamb
• Rémálom a kádban
• Osztálytársam
• Zsebtévé
• Nagy csapat
• The thrill is gone

A műsor második részében közreműködőként először játszhattam a Stoneddal a "Don't stop" c dalban, majd elástuk a csatabárdot  hosszabb ellenségeskedést követően, amely egy 1998-as Rolling Stones koncerttől datálódott. Nagyjából ekkor derült fény arra a furcsa tényre is, hogy a Stoned néhány tagjával már sokkal korábban megismerkedtem, mintsem gondoltam volna, több mint tíz évvel korábban, amikor a Szűzriadó együttes előtt álltam a szinpadra.