"Sika, kasza , léc" - Kispál és a Borz

Terminál bár, 2009 március 17., Dunaújváros

Aszzem Szolnokon volt az utolsó vidéki koncertünk. Most itt az idő, a Férfiak újra turnéznak, egy ezüstösen csillogó Mercedessel, és sötétkék Opellel vágunk neki Dél felé, a szabadság felé a route 66 helyett az M6-os útnak, bár ezt a fogalmat a GPS nem ismeri, ezért látszólag fekete pusztában hasítanak a turnébusz szerepét betöltő járművek. A Merdzsóban ritmusszekció, az elegánsan lepattant Opelben stilszerűen a gitárosok foglalnak helyet, a kormány mögött én hunyorgok az éjszakába, az anyósülésen Géza osztja a kexet és észt, próbál rávenni, hogy ne törődjek semmivel, csak nyomjam overdriveig a pedált, majd ő néz helyettem. Az utat egy harmadik gitáros, Jimi hangos és spirituális jelenléte teszi még különlegesebbé.

Az egykori Sztálinváros határában Moha bácsi, a Mio hangja észhez kap, és leharcolt gyárudvarba irányit bennünket. Erős dejavu élmény, a Medal of Honor Allied Assaults német gyalogosaként ilyen díszletek között gyilkoltak halálra egykor kollégáim rendre az ebéd és a csoportgyűlés közötti rövid szünetekben. Egy ajtó fölött a "Terminál Bár" felirat dereng - mögötte félhomályso hodály és döngölt padló, valamint a kinti farkasorditó hidegnél néhány celsiussal enyhébb szobahőmérséklet fogad. Az előtérben valóban egy bárpult, hátul hatalmas és üres színpad. Egy órám van az erősítőmet különböző pozíciókba tologatni, amíg az előzenekar megérkezik, újabb óra a hangosítás érkezéséig, ezután már elröpül az a kettő, amit a nyolcadik umca umca után kicsit egyhnagúnak tűnő, de egyébként szerethető Pentele Ska Club a színpadon tölt. Az aréna közben egészen valószínűtlen módon megtelik, nemcsak Ella és Balázs cimboráival, de a dél-dunántúli ska ifjú híveivel is. Közben bevillan, hogy én is voltam fiatal, csak Szolnokon, ahol hasonlóan konfortos helyeken kényszerültünk az időt múlatni, ha zenére és szomjasak voltunk. Nem lehettünk biztosak benne, hogy a színpad előtt pogózó fiatalok bennünket is szeretni fognak, ezért a biztonság kedvéért, akit lehetett, előre elvertünk csocsóban. A showtime kb f11 körül következik be, Ella balján helyezkedem el az első vonalban, mögöttünk a három testőr, rendezői balról Géza, Viktor, és Benedek.

• Finnugor vámpír (Ella) Igéretesen dörren a cucc, ám a dal közepén Ella kihagy két sort, Viktor leáll, a többiek követik, majd a gramofon újraindul, és mintha ez nem lenne elég, a dal végére bekövetkezik a Fodor-átok: Fender erősítőm szörnyű nyögések és recsegések közepette elhallgat. Géza 100 wattos marshall fejéhez ketten csatlakozva folytatjuk a koncertet. Ne próbáljátok ki!

• Dögös ötös A kisérlet sikerült: az igazi rockandrollt vakon és süketen is el lehet játszani.
  
• Hajlékony (E lla) > Mondhatnám, hogy a Pentele-ska club fergeteges koncertje adta az apropót ennek a kis szociáliSkának, de nem mondom. Tudtuk, ott voltunk, elnyomtuk, oszt kész.
  
• Rémálom > "Köszönjük a türelmet, túl vagyunk a nehezén, a felszerelés végre összeállt: most következik a rémálom" Valaha legjobb konferanszom, pedig nem viccnek szántam, de nevettek.
  
• Csillogó kutya (Ella) > most így utólag azt gondolom, kicsit túlzásba vittem a visszhangot. Az adott körülmények között, sötétben, hidegbenm, remegő kézzel így sikerült eltekerni azt a potit.
  
• Osztálytársam > Géza fergetegeset szólózik. Kell is, mert az én gitáromból csak valami reszelős röfögés hallatszik
  
• Keserű eper (duett) >Először hallom mindkét gitárt, bár az enyém kicsit elvész az alapban. Ez egy premi-eper, ezért kicsit aggódom, hogy ilyen körülmények között nem tudjuk végigjátszani, de vazzeg, ezek megtanulták. Ezt egyelőre felvétel nem igazolja, de élőben volt egy olyan érzésem, hogy jobb, mint próbán
  
• Apának jó > Ezt a gitársoundot (két torzított gitár szól , néha egymást interferálva egy JCM 100 as fejből egyenesen a princeton hangszórójába)mintha direkt ehhez a dalhoz fejléesztettük volna ki. Időnként belémbújt a kisördög, hogy odalépjek a compressornak is, de megkegyelmeztem: Neil Young és Lou Reed technikusai enélkül is fetrengenének az irigységtől. Pedig dehogy.
  
• A Sátán Füreden (duett) Mint a friss levegő , úgy hatott ez a nyugalmas retro-rocker a frusztrált darálás után. A valódi friss levegő közben mégcsak nem is kánforrá, hanem zsíros, büdös, szürke füstté vált és ezen sorok írásakor is itt van velem a szobában.
  
• Esemény után> Ahányszor eljátszom ezt a dalt, annyiszor élem át annak a borzalmas gusztus 20. nak a hangulatát, amikor ezt a potenciális emo-himnuszt szalvétára vetettem, de ezúttal minduntalan arra kalandozott a rakoncátlan gondolat a performansz során, mint hogy jesszasz, ilyen dalokat kell írni, amiben nincs szóló meg hülye effektek csak egy hangos, tiszta gitársika, ami mindenen átgázol, még Géza stratocasterébe is valósággal belefojtja a sikoltást.
  
• Nagy csapat > Na ez az a dal, amiről ma már ha vért izzadok, akkor sem jut eszembe semmi. Minden nyomorult koncerten el kell játszani, de elismerem, hatásos finálé, a felgyorsított refrén a végén már már a Vidám vasárnapok hangulatát idézi. A Pannonos befejezés ideje ,hogy a recepciósok sorsára jusson.
• A hét (duett) > Ha már felkaptuk, igykeszünk kézben tartani a ska vonalat, és ehhez kapóra jön a dermesztő felismerés, hogy hétrfő van, azaz holnap dolgozunk. Ezzel a dallal próbáljuk életben tartani a legendát, hogy egyszer vége lesz a hétnek.

Ahogy sejteni lehetett, a hazai csapat táncoslábú közönségéből sokan elszivárogtak, mégis örömteli a felismerés, hogy nem ürítettük ki a házat, és aki maradt, nem tűnt hétköznapi csalódottnak: a fronkisasszony helyi érdekeltségeinek aktív közreműködésével, de mégiscsak visszakövetelnek bennünket! Ilyenkor kell egy biztos kéz, aki a meghajlás után diszkréten beúsztatja a goodbye zenét, majd villany fel, miközben Elvis már elhagyta a stadiont, de ezt a lehetőséget elmulasztottuk, és visszajöttünk ráadni.

• B.lamb >Halálom napjáig nem jövök rá, miért pont a bárány a legnagyobb sikerünk a Quimby városában. Gönczy Öcsi aknamunkáját sejtem a háttérben.
  
• Thrill is gone > Na ez volt az a ráadás, amit már nem kellett volna, pedig nagyon fonoman tekergettük, de öten halggattták végig. Igaz, ők követelték a folytatást.
  

A folytatásról nincs mit írnom. Póka módra zsebre gyűrtem a közadakozásból összegyűlt gázsit, jattoltunk a közönség prominenseivel, majd ki-ki beszállt a Mercédesébe, vagy Opeljába, én berugdostam a hátsó ülésre a bűnös Fendert, aztán irány a fekete puszta a GPS kijelzőjén.