Teljesen átalakult a felület, amióta nem jártam erre, még nem tudom, hogyan használjam, ráadásul a Garázsmenetet is tovább kéne írni, hiszen Bálint már reklamált, hogy sosem jutok el a Mokkáig. Addig is szőjünk merész terveket, Hobo modorában
Az idei nyárra 2 koncert van tervezve:
- július 6 - Graphisoft Park, ArchiCAD release party (zártkörű)
- augusztus 8 - Borhét, Balatonfüred
Mindkét eseménynek sajátos jelentősége van. A zártkörű céges bulinak különösen, mert egyrészt
éppen 10 éve dolgozom itt, ez az első alkalom hogy zenélni hívtak (a Balázzsal közös spontán haknikat nem számítva). Furcsa, de tény, hogy a második EP-ből, azaz az elsőből, amely fizikai formát öltött, éppen kollegáimnak adtam el a legtöbbet, annak ellenére, hogy nem tukmáltam rá senkire, tehát "piacilag" teljesen megalapozott, hogy itt játsszunk. Emellett kár volna tagadni, hogy a dalok nagyobbik részét ezalatt a 10 év alatt írtam, ha nem egyenesen itt, ráadásul a munkahelyi atmoszféra néhány dalszövegbe is beszivárgott.
Füreden és a borhéten nem először játszunk - 2005 ben léptünk itt fel először, a zenekar történetének legsikeresebb koncertjét adva. A sikerélményt nem is a nézőszám indokolta, hanem inkább az , hogy először - és talán utoljára - játszottunk személyesen nem ismert, elfogulatlan közönségnek, ráadásul jól és a rossz idő ellenére nem is voltak kevesen. Egyel többen is voltunk, mint gondoltuk, a feleségem a koncert közben rosszul lett, és másnap a veszprémi kórházban először integetett nekem a fiam egy ultrahang felvételről.
Ő már hat éves elmúlt, nem kevés viszontagság után, de atóta sem hallotta a bandát, ami pedig bennünket illet, a ritmusszekció azóta többször kicserélődött, de Géza és én, valamint az ekkor szintén velünk játszó Balázs szintén rászolgáltunk az ismétlésre. Okkal vetődik fel a kérdés, hogy ha ez a (két) koncert jól sikerül, van e értelme folytatnunk a koncertezést? Hiszen esetünkben - ha nem puskázzuk el - nyilvánvalóan az elérhető legmagasabb csúcsra értünk. Erősen benne van a kalapban, hogy ez lesz az utolsó, persze csak filozofálgatok, semmilyen testületi döntés, ahogyan Szörényi 1984-es visszavonulása mögött sem volt. Szörényi kevéssel ez után töltötte be a negyvenet, és itt a vele való párhuzam sajnos véget is ér.
Mindenesetre, az elég biztos, hogy ha ezt a két koncertet sikeresen abszolváljuk, utána nem fogunk többet lankadó érdeklődésű barátaink biztatására lepukkant budapesti klubokban ingyen játszani. Ha pedig nem sikerül, akkor már csak azért sem.
Mit fogunk akkor csinálni? Természetesen nem oszlunk fel, hiszen a banda jobban szól, mint valaha. Keresni fogunk egy olyan próbatermet, ahol jól érezzük magunkat közönség nélkül is, és zenélünk, akkor és ameddig csak kedvünk tartja. Ha pedig valaki ezért még fizetni is hajlandó, nem fogunk nemet mondani.
Felmerül még annak a lehjetősége, hogy az Illés együtteshez hasonlóan néhány klasszikus dalunk leporolt változatával örvendeztetjük meg teljesen virtuális közönségünket. Már csak azért is, mert ezeket a dalokat, amelyek műsorunk gerincét alkották, soha nem vettük még fel tisztességesen, ennyivel tartozunk magunknak. Van még ezen kívül két új dal, amit egész tisztességesen összeraktunk, ha nem lesz több, máris felvázolható 2013-as EP-nk tartalomjegyzéke:
- nagy csapat
- rémálom (a kádban)
- osztálytársam
- sátán füreden
- zsebtévé
- kotmány
- retro blues
