Hamvas kék szemek (Lou Reed)

Pale Blue Eyes (Lou Reed)

Olyan boldog vagyok néha
máskor meg szomorú
olyan boldog vagyok veled
akkor is ha most csak szenvedek
akkor is ha főleg szenvedek
csak ringatna még az a kék szemed

te vagy nekem a távoli
havas hegytető
te vagy nekem minden
ami kihullott a kezemből
ami kihullott a kezemből
csak ringatna még az a kék szemed

ha minden úgy lenne ahogy képzelem
furcsa és egyszerű
mindig te lennél a tükörben
ketten lennénk ott egyedül
ketten lennénk mindig egyedül
csak ringatna még az a kék szemed

marad még egy életünk
vagy egy üveg mélyén eltűnünk
mindent csak kölcsön kapunk
és sosem adjuk vissza senkinek
de minden másképpen volt veled
csak ringatna még az a kék szemed

Amit a múltkor csináltunk
még egyszer akarom
hogy mit szól majd a családunk
nem számít mert te vagy a barátom
te vagy a legjobb barátom
csak ringatna még az a kék szemed

Folyjon a vér (Rolling Stones)

(Let it bleed, 1969)

Úgy kéne néha egy jó széles váll
Hát ha kell, itt az enyém, borulj csak rá
Úgy kéne néha egy jó széles váll
Hát gyere, itt az enyém, borulj csak rá

Mindig nyitva áll az ajtóm előtted, mondtad
és fáradt fejem kebledre hajthatom.
Mindig lesz egy szabad hely a parkolódban
ahol a vigasztaló mámort megkapom

Úgy kéne  néha egy édes álom
Hát ha akarsz, álmodj rólam édesem
Jó volna, néha, elélvezni
hát gyere, itt vagyok, élvezz el velem

Csak egy eljegyzést akartam, countryzenével
ahol kristálypohárból kortyolunk jázmin teát
és most hátba szúrsz, egy éjszakás nővérrel
egy dohos pincében, ó micsoda társaság!

Jó volna néha valakit széttépni
hát tessék, itt vagyok, engem tépj szét!
a kezem a lábam, a szívem, a májam
ó mondd, mi kéne még?

Jó volna, néha friss vért szívni
Hát tessék, itt az enyém, szívd ki babám!
Jó volna, néha egy kis vért szívni
Hát itt az én vérem, szívd ki mind, babám!

Gyerünk, rajta, gyerünk,rajta
hát gyerünk rajta, folyjon az a vér


 

2000-ben (Rolling Stones)

2000 man (1967)

A nevem egy mágnescsík egy műanyag kártyán
és az erkélyemen nyílik néhány furcsa virág
Ez én voltam 2000-ben,
a kisfiam nem értett engem egyáltalán

a feleségem kihasználom
pedig ő vakon bízik bennem
de én megcsalom mindennap,
egy okos gép a szerelmem
ez én vagyok 2000-ben
a kisfiam nem ért engem már egyáltalán..

Ó, apa, neked forog a bolygó
Ó, anya, neked ragyog a nap
Ó, apa, még forog a bolygó
Ó, anya, még ragyog a nap!

Ó, apa, te olyan okos vagy, élvezd az életet!
Vagy valamit elrontottál?
Mondd, mi a baj veled?
Én már nem értelek!

Ó, apa, neked forog a bolygó
Ó, anya, neked ragyog a nap
Ó, apa, még forog a bolygó
Ó, anya, még ragyog a nap
Hát így volt 2000-ben.
Senki sem ért engem már egyáltalán.
Így volt 2000 ben
Így van 2000 ben
Így lesz 2000 ben
Értitek már?

Szállj le a felhőmről! (The Rolling Stones)

(Get Off Of My Cloud!, 1965)

Egy lakóparkban élek a tömbünk
hatvanhatodik emeletén
Csak üldögélek otthon, tűnődöm, és
punyadok a világvégén
Aztán csöngetnek és padlizsánszín
öltönyében elém áll egy srác
És azt mondja, hogy nyerhetek egy autót,
ha megveszem a mosóporát!

Hé, te, tűnj el a fenébe!
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Ezen a felhőn kettőnknek nincs elég hely, haver.

A telefonom megcsörren  „Halló, mondjad
gyorsan, ki vagy és mit akarsz?”
Ismerős hang a vonalban,
veszekszik a szomszéd a zene miatt
„Csak mert hajnali három van és akkora
a zaj, hogy a plafon remeg!
Miért kell neked minden éjjel
kikésziteni az idegeimet?”

Hé, te, tűnj el a fenébe!
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Ezen a felhőn kettőnknek nincs elég hely, haver .

Kitaláltam, hogy elhúzok
a városból, mert elegem volt már
Minden olyan békés volt, sehol egy lélek,
csak a kék ég és a zöld határ
Elnyúltam a hátsó ülésen,
és azonnal elnyomott az álom
Reggel látom, egy mikuláscsomag
lobog az ablaktörlő lapáton.

Hé, te, tűnj el a fenébe!
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Hé, te, tűnj el a fenébe!
Ezen a felhőn kettőnknek nincs elég hely, haver.

Barna cukor (The Rolling Stones)

Aranyparti bárka a nagy vízen kint
A rabszolgákat várja már New Orleans
Egy rossz arcú matróz a helyzet ura
Az asszonyok testén a korbács nyoma éget...

Ó, barna cukor, ízed olyan édes,
ó, barna cukor, mint egy kis tizenhat éves

Dob döng forr a brit hidegvér
A háziasszony sikít: ebből elég!
Izgatott az úrfi nem találja helyét
Majd meghalljátok lányok, ha ő is színre lép éjjel...

Ó, barna cukor, ízed olyan édes,
ó, barna cukor,mint egy kis tizenhat éves

Fogadok az anyád még mindig édes
Az összes fiúja tizenhat éves
Tudja ő már régen, hogy mi kell nekem
Majd megtudod egyszer, hogy mit tett velem éjjel...

Ó, barna cukor, ízed olyan édes,
ó, barna cukor,mint egy kis tizenhat éves

Ringass el engem (Merle Haggard)

Amint a smasszer
végigvezette
a vesztőhely felé
én is felálltam
lehajtott fejjel, akár
a többiek

Cellámhoz érve
lassabban lépett,
így szólt az elítélt
Egy dalt játssz még
el, gitáros fiú!

R
Hadd, halljam újra
az anyám énekét
hadd, szóljon arról
ami szép
forgassa vissza
az idő kerekét
ringasson el,
mielőtt meghalok

Vasárnap reggel
hallottam szólni,
a templom kórusát
a hangjuk zengett,
ahogy dicsérték az Urat
Ugye testvérek,
kérdezte tőlük,
azt a  dalt, ismeritek
Hadd halljam megint
az anyám dalát

R
Hadd, halljam újra
az anyám énekét
hadd, szóljon arról
ami szép
forgassa vissza
az idő kerekét
ringasson el,
mielőtt meghalok

A törpe elfáradt, és az óriás sem a régi már (Ry Cooder)

Otthonunk egy karaván, kényelmes tiszta, új
megérkeztünk Annaheimbe, többre nem is vágyhatunk
Hosszú út áll mögöttünk, el nem cserélnénk senkivel
de már nem olyan mint rég, kint minden idegen

Füstös, szobákban gyűrött újságok negyven éven át
Spokanetól egészen Bakersfieldig
Minden autópályán és mellékúton megfordultunk talán
De a törpe elfáradt, és az óriás is nehezen mozdul már

Sovány parasztok vártak ránk, hogy mulasson a család
Pár ócska centért a szinpadon meghaltunk
Hotdog-evő versenyben bárkit elversz talán
De bunyóban nem győzhetsz
ez a törpekenguru ma gyorsabb volt nálad fiú

Azért jöttünk, hogy eltemessünk, egy régi cimborát
munka közben esett össze a bevásárlóutcán
júliusban túlórázott egy forró vasárnap délután
mert az emberek Annaheimben szeretik Donald kacsát

a Törpék és óriások minden trükköt ismernek
de Disneylandnél nem lehetnek már érdekesebbek
vártak ránk régen, vadnyugati éjszakák
de már nem olyan, mint régen semmi sem igazán
Mert a törpe elfáradt, és az óriás is nehezen mozdul már
Ezért nem láttok minket Bakersfieldtől Spokaneig, többé már