2014. április 23., szerda

cock fencing

Most, hogy az évfordulós, összeborulós koncert eufóriája lassan elmúlik, Szabi is felgyógyult sportsérüléséből, felmerül a kérdés, hogy miért nem próbálunk továbbra sem.

Nade miért is próbálnánk? Gondolom, így április vége felé már evidens kezd lenni, hogy az idén sem csinálunk semmilyen új felvételt, nem is nagyon van mit. Gézával megállapítottuk, hogy úgysem tudjuk az "új" nótákat, vagy nem elég jók. Felmerült, hogy én is, Bálint is próbálkozunk új ötletekkel, ezek egyelőre váratnak magukra. Nem baj, majd nyáron a teraszon a Balcsin, amikor időnk lesz, mint a magyar tenger. 

Legalább lett közben valami normális próbahelyünk, ahol az önmagáért való próba is öröm? Á, nem. Nyárra szerveztünk jó bulikat, azokra gyakorlunk? Városliget, Füred, Gyömrő, Völgy, Sziget, Glastonbury levajazva? Nem, a levegőben lóg egy-kettő, ha összejönnek, azokra ráérünk próbálni előttük egy-két héttel. Úgyis fel kéne még őket hívni, meg ilyenek, ahhoz meg kinek van kedve, lehet, hogy már amúgy is késő. 

Feloszlani nincs értelme, úgyse venné észre senki, inkább olyan zenekar leszünk, amelyik néha fellép, ha adódik lehetőség, eljátsszuk ugyanazt, amit mindig, mint a Szexlightkór, vagy az LGT. oszt jó napot. A közbeeső időben meg majd Balázzsal nemkoncerteken ápoljuk a zenekar emlékét. Tíz év után lehet, hogy ennyi elég is.

"Azt mondtam neked, és most már elhiszed: nem tart örökké semmi sem" Fonográf

Megvolt a 78. is, szokásos búcsúkoncert a Hunniában. Lemezbemutató a tervezettnél alig egy évvel később, de lemez nélkül.  A búcsút n...