2017. április 12., szerda

"Azt mondtam neked, és most már elhiszed: nem tart örökké semmi sem" Fonográf



Megvolt a 78. is, szokásos búcsúkoncert a Hunniában. Lemezbemutató a tervezettnél alig egy évvel később, de lemez nélkül.  A búcsút nem kell olyan komolyan venni, ezt tudja már minden érintett: nálunk minden koncert búcsúkoncert, egyedül Andi lepődött meg, és neki volt igaza. Nyilvánvalóvá vált, ami valószínűleg eddig is az volt: a Védett Férfiaknak nincs létjogosultsága.

Ha ezek a dalok jelentettek is valamit, mára kiüresedtek, Frontembereinknek a banda már semmi extrát nem jelent, működéséhez még szimbolikusan sem járulnak hozzá, próbákon csak szórványosan jelennek meg, mindig éreztetve, hogy ez mekkora erőfeszítést kíván a részükről. Nem hibáztatom őket, a szereplési lehetőség nem motiválja őket, a dalaimat nélkülünk is elő tudják adni kisebb de lelkesebb közönség előtt jóval gyakrabban. Nálunk sikeresebb zenekarokban játszhatnak, igaz, többnyire csak mellékszerepeket, ennek ellenére a Védett Férfiak kínálta csekély rivaldafény, nem csábítja őket. 

Tizenhét éves korom óta írok dalokat, a legtöbbet húsz és harminc között írtam, de azóta is inspirált öröm és bánat, nem ragadtam a múltban, és nem is szívesen nézek vissza. Ehelyett igyekszem kreatívan fejlődni, nyitott szemmel járni, és feldolgozni azt, amit tapasztalok, és ezt megosztani másokkal. Ebben hosszú évekig nagy segítségemre volt a Védett Férfiak, de ma már nincs így.

Legutolsó felvételünk a 2010-ess "Esemény után" a 2006-2010 közötti időszakot dolgozta fel, igaz megkésve, de mégsem történelmi távlatból. Akkoriban a zenekar többször átalakult, nehéz évek voltak mögöttünk a magánéletben is, kellett az idő ahhoz, hogy ezek az élmények leülepedjenek. Nem hibátlan, de szerintem ma is vállalható dalok születtek, kár, hogy nem tudtuk őket nagyobb közönséghez eljuttatni. 

2010 óta talán tíz  befejezett dalt írtam, ízek közül hétnek sikerült átmennie a zenekar szűrőjén, és bekerülni a repertoárba. Keservesen ment, ezek közül a legújabbak is lassan két évesek. Az újabb négyéves ciklus leteltével először 2014 elején merült fel annak igénye, hogy rögzítsük őket. Közbejött egy nehéz magánéleti időszak, ami újabb dalokat inspirált. Egy évvel ezelőtt gyürkőztünk neki újra, Géza ösztönzésére. A listára a hét dal mellé beválogattunk hét másikat, amik eddig talonban maradtak, vagy nem voltunk elégedettek a korábbi felvételükkel. Számos próbafelvételt készítettünk,  majd a banda történetében először nekiálltunk a többi sávot magunk rögzíteni próbahelyünkön, munkahelyünkön és otthonunkban. Mindeközben egy év alatt  két klubkoncertet adtunk, az elsőt igen szűk körben a Szilvuplé Varietében áprilisban, a másodikat valamivel nagyobb közönség előtt november végén a Hunniában,

Még nem látszik, mikor készülünk el eddigi legnagyobb, reményeink szerint legjobb,, de vélhetően utolsó munkánkkal, ami az "Elmúlt hét év" munkacímet viseli, és milyen sikeres lesz ez. Természetesen nem kereskedelmi sikerre számítunk, legfeljebb arra, hogy mi magunk és barátaink elégedettek legyenek vele. Bízom benne, hogy így lesz, de  sajnos a zenekar létjogosultságát ez sem igazolhatná.

44 éves vagyok, azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha feltételezem, hogy legalább a fél életem eltelt. A hátralévő felében ennél többet és jobbat szeretnék alkotni. Még nem tudom, hogy telik e erre az időmből és a tehetségemből, de most úgy érzem, a Védett Férfiak már nem tud ebben támogatni annyira, amennyire szeretném. Elmúlt hét év, lekerül egy újabb mérföldkő. Melléteszünk hét új dalt, meg hét régit, hallgassátok szeretettel, és emlékezzetek a Védett Férfiakra, ámen!














Nincsenek megjegyzések: