2009. január 13., kedd

Betegágyból

Nekiállok a házi feladatomnak. Mert hogy nekem már olyanom is van, és most böcsülettel meg is írom. Az oxigénpalackot idetoltam, az amoxicillinnel dúsított antibiotikumomat(ami akkora mint egy kúp) már a szervezetem bontja (igen, igen ezt többek között vérbajra is adják, senki ne essen kétségbe, nem másztam bele ennyire a reneszánszba, csak valamelyik Gram-pozitív baci támadt meg). A kakukkfű teáról, kekszről, reszelt almáról, kamillás szopogatós cukorkáról, Ca+ pezsgőtablettáró, C- vitaminról (1000mg-os, nem adunk a kicsire) , zokniról és pokrócról már nem is beszélek, épp hogy csak megemlítem. No, de nem azért hogy sajnáljatok, szó sincs ilyesmiről, csak azért mondom, hogy még így is A Házi Feladatot írom. Ezzel mutatva elkötelezettségemet. Ahogy olvasom az egész hétfői szugerelásom (arra nézve, hogy jó legyen a próba) nem ért semmit. Vagy legalábbis nem sokat. Ami egy kissé elszomorít. Lehet az volt a baj, hogy nem vitt senki csokit?

No, de van egy remekbe szabott megoldás. Fussunk össze valamikor, valamerre together. Igyunk, táncoljunk, vagy csak hallgassuk a jó muzsikát, és beszélgessünk. Ha nem hull megfelelő táptalajra ez a dolog, majd ráfogom egy lázrohamra. Nem merek nagyon előre gondolkodni, minthogy nem tudom még meddig fog ez a kór gyötörni, és rákényszeríteni a semmi tej, semmi zsíros- fűszeres- hideg-meleg étrendre (éljen a fűrészpor, és a sóba -vízbe krumpli), de a szombat perpill jónak tűnik nekem. Addig igyekszem kikúrálódni, kellő mértékben. Hogy hova menjünk? Nos, orvosolni kell András hiányosságát, és én szent célomnak érzem, hogy kipróbálja magát ezen a talajon is. Nemleges választ természetesen egyik féltől se fogadok el. Legfeljebb az időpontról lehet velem meg a kórommal vitatkozni. Nem kell választ találni a megválaszolhatatlanra, csak egészen egyszerű, puritán módon, mulassunk már egy kicsit együtt. Aki most a monitor előtt húzza a száját, arra haragudni fogok. Nem mintha számítana, vagy óriási fenyegetés lenne, csak leszögeztem a mihez tartás végett. Az egészséges viszontlátásra.

2 megjegyzés:

andrabian írta...

Melyik hiányosságomra gonoldsz a számtalanból? úgy érted, hogy korcsolyáznom kell? Én benne vagyok egy Emerici emléltúrában a ligetbe, de vedd figyelembe, hogy törött kézzel nem tudok gitározni...

Ella írta...

:)Rendben. Gyorsan megtanítalak arra, hogy a csuklód helyett a farpofádat törd össze:)