"Bejött a szobába az őrjárat" - Kispál
Ott tartottunk, hogy ott sikáltam a rencerváltás (jobbereknek: változás) hajnalán Rudival a gimi udvarán, a matrózblúzos szüzek és könnyekig meghatott MILF tanárnők, valamint az irigy hímek tekintetének kereszttüzében, mint 10 évvel korábban Dian Robi, az első hosszú hajú gitáros fiú, akit élőben még torna (bocs, testnevelő) tanár anyám jóvoltából volt szerencsém látni.
Nem kis eredmény, de hol van még a szenior szoba- és visszavonult klubgitárosok törzshelyétől, a Hangmester Fender Fórumától, ahol a minap a meglett családapa Robival "személyesen" is megismerkedhettem.
Kellett ehhez minimum egy zenekart alapítani, amelyre nem lett volna mód néhány új osztálytárs nélkül, de mód lett. A Bakonyi Kanemberek indulásának körülményeit részletesen leírta Benedek Szabolcs, a Nagy Degeneráció c. regényében, amelyben megtisztelő szerephez jutok magam is, mint kvázi legjobb barát/vetélytárs így nem mondok ellent a szerzőnek. Legyen az elég, hogy megszületnek az első bátortalan vagy inkább údebátor dalok, zeneileg jórészt még a Csezótól tanult blueskörre alapozva, lírailag a szex/drogok/rockandroll tematikára szorítkozva, legalábbis első szerzőtársam, Molnár Attila énekes és szövegíró csatlakozásáig. A két Attila (a másik a dobos, Kaszab) az induló pesti klubszíntér alapos ismerője, aktív sajtólevelező a korabeli fenzinekben (Genyószívó Disztroj) majd maguk is fenzint készít Dall-Ass címmel. (El sem hiszed, de itt ma is olvasható...)
Az ő közreműködésükkel a zenekar az általam és a basszusgitáros Nagy Zsolt által képviselt biztonságos blues/rock területről enyhe, de határozott ívben a korszellem, az "alternatív" felé kanyarodik. Kitartó PR munkájuknak köszönhetően hamarosan lehetőséget kapunk, hogy színpadra lépjünk Szolnok első alternatív klubjában, a Klub 200-ban. A klubvezető, Papp Béla ekkor az Ippolit Matvejevics együttes (korábban Madame Petuhova) menedzsere, amolyan vidéki Andy Warhol közönyös arccal tanácstalanul böngészi a jövő havi műsort, melyik pesti punk brigád elé illeszthetné be a nagyképű szemüveges tizenéveseket, majd megakad a tekintete egy hozzánk hasonlóan hülye nevű , általunk ismeretlen zenekarnál. "Na ezeket hallottam a Garázsban, olyasmi zenét játszanak mint ti, Kispál és a Borz, jó lesz?"
Jó lett. Ültünk az öltözőben a bennünket teljesen negligáló Lovasi és Brautigam társaságában. Ha a Kossuth díj idejéből visszapattant Michael J. Fox lettem volna, ott helyben megalapítom a Kaukázust vagy a 30Y-t, és minden másképp alakul. A diplomaosztós fotókon elhalványul a dékán, de ki nem szarja le. Ezzel szemben az összegyűlt 50 ember előtt előadtuk primitív rockandroll alapokra írt, okoskodó vagy mesterkélten bunkó szövegeinket, és mérsékelten elégedettek voltunk magunkkal. Meg voltunk győződve, hogy az unott fejű bőrzakós zenekar utánunk csak rosszabb lehet, de aztán Bejött a szobába az őrjárat, majd kisvártatva Jutka átúszott a folyón, mi pedig másnap Attilával megkezdtük első érthetetlen, zagyva, szimbolikus szóképekkel teli szövegünket (Őszi kikelet a házunk felett..) papírra vetni, mert már tudtunk, hogy alternatívok vagyunk.
